Laurell K. Hamilton - A Nevető holttest (Anita Blake 2.)

„Anita Blake visszatér! A város legdögösebb vámpírvadászának és halottkeltőjének még mindig nincs pasija, de problémája annál több. Először visszautasítja egy gazdag és befolyásos üzletember felkérését, hogy támasszon fel egy háromszáz éves holttestet. Nagy hiba. Aztán magára haragítja a valaha élt egyik leghatalmasabb vudu papnőt. Ez még nagyobb hibának bizonyul. Ha mindez nem lenne elég, Anita belekeveredik egy véres gyilkosságsorozatba is, melynek titokzatos elkövetője a békés kertvárosokban lakó családokat veszi célba. Lehet, hogy minden mindennel összefügg? Anitának minél előbb meg kell oldania a rejtélyt, ha nem akar újabb ártatlan áldozatokat. És kénytelen ellenállni a város új vámpírura, Jean-Claude csábításának is, különben mindörökre búcsút mondhat a lelkének.”

Annak ellenére, hogy a Bűnös vágyak alulmúlta a várakozásaimat, valami mégis arra késztetett, hogy ne várjak sokat a második rész elkezdésével, és most, hogy befejeztem a Nevető holttestet, kijelenthetem, hogy egyre jobban tetszik nekem ez a sorozat.

Nem sokkal azután, hogy Anita Blake megölte a Nikolaost, valaki, vagy valami családokat kezd gyilkolni Saint Louisban. A lény cafatokra tépi áldozatait, és hősnőnk tanácstalan, nyomozásba kezd, hogy segítse a rendőrség munkáját. Így keresik fel kollégájával, Mannyvel Dominga Salvadort, egy nagyhatalmú vudu papnőt, aki eszelős terveivel komoly fejfájást okoz Anitának. Mindez még nem lenne elég, hősnőnket egy különös, gazdag férfi is megkeresi, aki hatalmas összeget hajlandó fizetni egy zombi életre keltéséért, igen ám, de ehhez emberáldozatra lenne szükség. Emiatt Anita visszautasítja a megbízást, de a férfi egyre erőszakosabb lesz. Ezek tetejébe hősnőnk és Jean-Claude kapcsolata is egyre bonyolultabbá válik, hiszen az újdonsült vámpírúr nem győzi elégszer emlékeztetni Anitát a „szolgaságára”.

A Nevető holttest talán még véresebbre sikerült az első résznél, a gyilkossági helyszínek leírásánál az írónő különösen részletes, nem finomkodik, bár eddig sem tette. Ebben a kötetben közelebbről megismerkedünk egy új „embertípussal”, a vudu papnőkkel, méghozzá Dominga Salvador karakterén keresztül, aki egy elég megszállott, beteges nő, és őrült terveibe Anitát is be akarja vonni. Ennek a vudu főpapnőnek különösen nagy hatalma van, mindenféle szörnyűségre képes, és nem fogja vissza magát. Itt kiemelnék egy pár sort, ami különösen megragadott engem:

„Persze, csak mert ő volt a legveszedelmesebb vudu papnő, akivel valaha találkoztam, még nem jelentette azt, hogy nem volt egyben jó nagymama is. Az emberek ritkán egyfélék. Hitler is szerette a kutyákat.”

Ez a néhány mondat szerintem elgondolkodtató, megmosolyogtató és nagyon igaz. Habár azt nem tudom, hogy Hitler valóban szerette-e a kutyákat, és soha nem is gondolkoztam el rajta.

Anitát kezdem jobban megkedvelni, már jobban ki van emelve a bátorsága, és érthetőbb az is, hogy mitől van olyan különleges hatalma, ami őt a Hóhérrá teszi. Hősnőnk továbbra is nagyon szellemes, szabad szájú, és a legszorultabb helyzetekben is feltalálja magát, legyen az két fegyveres férfi, vagy egy óriási, több darabból összeragasztott szörny. A Ronnies jeleneteket szeretem, azokban szinte mindig történik valami izgalmas, de a Catherine-nel való barátság az kicsit úgy tűnik, mintha csak úgy lógna a levegőben, mintha csak annyi célja lett volna, hogy „elindítsa” az első részt, amúgy egy kifelejthető dolog.

Edwardot hiányoltam, de kárpótolt érte Jean-Claude, aki szerintem nagyon aranyos, ahogy a „szolgaság” előnyeit próbálja megvilágítani Anita előtt. J

Összességében nekem ez a rész jobban tetszett, mint az első, főleg a végkifejlet, annak ellenére, hogy nem volt kiszámíthatatlan és csavaros, az írónő szerintem nagyon szépen összefűzte a szálakat, és emlékezetessé tette vele az egész történetet.

Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak

 „Anita Blake szúr, mint a kihegyezett karó, és kemény, mint egy ezüst pisztolygolyó. 

Olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol a halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba, vagy patkányemberekbe botlik St. Louis-ban valaki vagy valami gyilkolni kezdi a város legerősebb, leghatalmasabb vámpírjait. A rejtély felderítéséhez a vérszívók kénytelenek külső segítséghez fordulni. Ő Anita Blake. A legdögösebb halottkeltő és vámpírvadász a városban: Azt hitte, már mindent látott, de ez az ügy még neki is okoz meglepetéseket.”

Sokaktól hallottam már dicsérni Hamilton Anita Blake sorozatát, ezért már régóta szemezgettem vele. Nos, most jött el az ideje annak, hogy kézbe vegyem a Bűnös vágyakat. Sajnos abba a hibába estem, hogy túl sokat vártam ettől a könyvtől, és emiatt nem volt akkora élmény, mint amire számítottam. No de kezdjük az elején.

A Hamilton által megalkotott világban léteznek vámpírok, vérfarkasok, zombik, patkányemberek, halottkeltők és még sorolhatnánk. Az Egyesült Államokban néhány évvel ezelőtt elismerték a vámpírok létezését, azóta bírósági engedély szükséges egy vámpír megöléséhez, ennek hiányában gyilkosságnak számít egy vérszívó elpusztítása. Különböző vámpír szórakozóhelyek létesültek, még egy külön városrészük is van, sőt, alakult egy egyház, ami a vámpírságot hirdeti, mint az örök élet lehetőségét. Hősnőnk, Anita Blake ebben a világban dolgozik főállásban halottkeltőként, azaz halott embereket hoz vissza zombiként egy-egy megbízás keretében. A megbízók igényelhetik ezt a szolgáltatást például egy nem egyértelmű végrendelet miatt, vagy azért, hogy bocsánatot kérjenek elhunyt szerettüktől. Mellékállásban Anita vámpírokat öl, így kapta a "Hóhér" elnevezést. Anita természetesen legálisan pusztítja a vérszívókat, a kivégzést az "átlagos" bűnözők leleplezésekor tett lépésekhez hasonló procedúra előzi meg (tanúk kikérdezése, bizonyítékok, engedélyek stb.). Hősnőnk kap egy megbízást, mely szerint meg kell találnia a városban manapság vámpírokat gyilkolászó őrültet, de nem vállalja a feladatot, mivel a megbízója egy vámpír, és ő nem különösebben szívleli a vámpírokat. Megbízója azonban nem nyugszik, megzsarolja Anitát, aki így kénytelen nyomozásba kezdeni. Egyre bonyolultabbá válnak az események, és Anita Blake veszélyesebbnél veszélyesebb lények segítségét kénytelen kérni ahhoz, hogy sikerre vigye tervét.

Nem igazán értettem, hogy Anita miben  olyan különleges, hogy "kiérdemelte" a Hóhér becenevet. Nem láttam, hogy mivel tud ő többet, mint más, még ő is bevallotta, hogy Edward mellett amatőr. Nem különösebben erős, gyorsasága is eltörpül egy vámpír mellett. Azt értem, hogy megérzi a vámpírok életkorát, meg nagyon pöpec fegyvereket használ, de valahogy sosem éreztem azt, hogy hűde kemény csaj. Na jó, a csajok között tényleg kemény, mindig óvatos, nem bízza el magát, és hiteltelen lett volna az is, ha fél kézzel leterít egy vámpírt, mert ő Anita Blake. :) Végül is jó volt ez így, talán az én akadékoskodásomnak is az az oka, hogy jobban voltak hangsúlyozva a félelmei, mint az erősségei. Anita beszólásait viszonyt imádtam, legtöbbje nagyon szellemes és odaillő volt.

Nagyon tetszik Hamilton világkidolgozása, imádtam, hogy annyi lény van benne, a halottkeltő, mint foglalkozás megmosolyogtatott, és meglepődtem a patkányembereken is. :) A történet St. Louis-ban játszódik, az írónő részletesen leírja a várost, az egyes részekhez érzelmeket is társít, így még hitelesebbek a leírások. A karakterek is alaposan ki vannak dolgozva, Hamilton mindegyiket jellemezte külsőleg, és még a mellékszereplők belső tulajdonságairól is kapunk egy-egy kis szeletet. Sok emberrel, vámpírral, patkányemberrel találkozunk a történet során, mindegyiknek megvan a maga kis szerepe az események alakításában, egyedül a nevekkel voltam néha bajban. :)

Az egyik kedvenc szereplőm Edward, azaz ahogy Anita nevezi, a Halál. A benne rejlő kettősség nagyon szimpatikus volt nekem: ha érdeke úgy kívánja, gyilkol, szövetséget köt, vagy éppen szövetségest gyilkol, emellett kitisztítja Anita sebét és őrködik az ágya felett is. Kiszámíthatatlansága és a benne megbúvó jó és gonosz ellentéte miatt nagyon megkedveltem, kíváncsi vagyok a további sorsára.

A történet izgalmas és kiszámíthatatlan, meg tudott lepni az írónő, viszont ahogy már említettem, többet vártam. Ennek ellenére nem hagyok fel a sorozattal, kíváncsi vagyok a folytatásra.