Laurell K. Hamilton - Obszidián pillangó (Anita Blake 9.)

„Hivatását tekintve Edward fejvadász. Mindegy, hogy milyen szörnyről van szó, neki csak az a fontos, hogy a hajsza minél hosszabb és véresebb legyen. Edward most Új-Mexikóba viszi Anitát, hogy segítsen neki egy problémás ügy felderítésében. Valami ismeretlen és titokzatos szörnyeteg vérszomjas zombikat gyárt az áldozataiból, ez pedig nem jelent túl sok jót a helyiek számára. Új-Mexikó kietlen, sivatagos világába csöppenve Anita hamarosan az események sűrűjében találja magát. A rejtélyes gyilkosságok, ősi azték szertartások, vámpírok és farkasemberek között Anita már nemcsak az életéért küzd, hanem a józan eszéért is, hogy belőle ne válhasson olyan könyörtelen gyilkológép, mint Edward.”

Ugye emlékszünk, hogy Anita Blake tartozik a mi Edwardunknak egy szívességgel, amiért kinyírta egy haverját? A könyörtelen bérgyilkos most behajtja hősnőnk tartozását, és Új-Mexikóba „invitálja”, hogy segítsen egy helyi ügyet megoldani: Albuquerque-ben valami kegyetlenül gyilkol, a túlélőket pedig elevenen megnyúzza. Edward összehoz egy kisebb csapatot, melyben Anita az egyedüli nő és szembe kell szálljon a nőgyűlölő (vagy inkább nőgyilkoló?) Olaffal és a mindig kanos Bernardoval, emellett a rendőrség sem könnyíti meg a dolgát, hiszen Marks hadnagy igencsak babonás, és Anitát valamiféle lelketlen, gonosz boszorkánynak tartja. Eközben valami ismeretlen lény embereket gyilkol, maga után véres cafatokat hagyva, néhány túlélőt pedig elevenen megnyúz és megcsonkít, azonban semmi nyoma annak, hogy valamilyen eszközt használna, ezért gyanakodnak hőseink arra, hogy a tettes természetfeletti lény. Vajon a város vámpírúrnőjének, Obszidián pillangónak köze lehet az eseményekhez, aki önmagát ősi azték istennek tartja?

Nekem igazán tetszett ez a rész, legfőképpen azért, mert Edward komolyabb szerepet kapott benne, és újra nagyobb hangsúlyt kap a nyomozás, amit már hiányoltam a megelőző AB kötetekből. Edward, mint Ted Forrester éli világát Albuquerque-ben, épp nősülni készül, ez persze nagyon meghökkenti Anitát, nem kevésbé az olvasót. Ted kiváló pótapa is, egész jól kijön menyasszonya, Donna gyerekeivel, közben természetesen titkolja, hogy ki is ő valójában és mivel tölti mindennapjait. Jean-Claude-ot egy kicsit hiányoltam, de végül nem bánom, hogy nem kapott nagy szerepet ebben a részben, így legalább nem válik unalmassá.

A város úrnője, Obszidián pillangó, más néven Itzpapalotl egy ősi azték istennek (vagy annak egy leszármazottjának?) tartja magát, azaz szerinte ő nem egy közönséges vámpír. Különleges képességei, a többi mestervámpírhoz hasonlóan neki is vannak, ezeket kihasználva azték rituálékat is végez az ősi hagyományoknak megfelelően. Ez az azték vonal tetszett, szerintem kellően ki volt dolgozva és egy eddig nem látott lény is felbukkant a történetben.

Laurell K. Hamilton - Sápadt hold (Anita Blake 8.)

„Amikor Anita megtudja, hogy volt szeretőjét, Richardot nemi erőszak vádjával letartóztatták Tennessee-ben, összehívja a csapatot. Egy ügyvéd és számos vámpír, no meg vérfarkas kíséretében érkezik meg a városba, hogy kiszabadítsa őt. Anita tudja, hogy a vérfarkas egy szörnyeteg, de abban is biztos, hogy nem követhette el a bűnt, amivel vádolják. A zsaruk Myertonban korruptak, a trollok pedig, akiket Richard tanulmányozott, rettegnek. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ha Anita sokáig szimatol, akkor a városka vámpírmestere megtámadja őt és barátait. A helyi vérfarkasok sem látják szívesen az általa vezetett társaságot. Az idő szorít: a holdtölte előtt kell kiszabadítania Richardot, különben a bajok megállíthatatlanul sokasodni kezdenek…”

Történetünk kezdetén Anitát értesítik, hogy Richardot Tennessee-ben nemi erőszak vádjával letartóztatták, így hősnőnk gyorsan összekapja magát, és a Jean-Claude által jóváhagyott kísérettel útnak is indul, hogy ex barátját megmentse. Jean-Claude nem tart velük, mert nem akarják túlfeszíteni a húrt a helyi vámpírmesternél, így kedvenc francia vámpírunk kimarad a Sápadt holdból. Anita teljesen biztos Richard ártatlanságában, és egy profi ügyvéd segítségével szinte azon nyomban szabadlábra helyezik a vérfarkast. Richard azonban nem hajlandó távozni Tennessee-ből, a helyi seriff és vámpírmester nyomására sem, mivel a vadon élő trollok veszélyben vannak, mert egy olyan területen élnek, ami egy titokzatos idegennek valamiért nagyon fontos. Meg is kezdődik a nyomozás, kiderül, hogy a myerton-i rendőrök korruptak, rosszfiúik nem egyszer próbálják megfélemlíteni Anitáékat, emellett meg kell küzdeni a helyi vámpírmesterrel is, és ott vannak a myerton-i vérfarkasok, akikben hősnőnk egyáltalán nem bízik. Akcióban és vérben egyáltalán nincs hiány, Anita belső hatalma egyre csak nő, erkölcsi szilárdsága azonban folyamatosan romlik. Szinte válogatás nélkül gyilkol, egyre kegyetlenebbül, persze indoka mindig van rá, és a szimpla fejbelövés már nem „elég”, a kínzásba is belekóstol. Raina hatalma is egyre erősödik hősnőnk felett, amit Anita már nagyon nehezen tud kordában tartani.

A cselekmény nagyon izgalmas, sok új szereplővel és új lényekkel is találkozunk, viszont a fogalmazás egyre igénytelenebb. Nem tudom, hogy ez a fordítás hibája-e, de az a rengeteg szleng (amik között nagyon sok gagyi is van) számomra rendkívül bosszantó. A leírásokkal nincs baj, leginkább Anita személyesebb gondolatainak, és az olvasóhoz való kiszólásainak a megfogalmazása nem tetszik nekem. Hősnőnk már olyan szinten flegma és bunkó, hogy ettől egyre kevésbé szimpatikus. Jelleme is kezd eltorzulni, egyre kegyetlenebb, néhány lépése mögött meghúzódó indok pedig egyenesen nevetséges.

SPOILER!!!

Gondolok itt arra, hogy amikor megkínozta a rosszfiút, és levágta az ujjait, azt azért csinálta ő, és nem más, mert ő semmi olyat nem vár el másoktól, amit maga meg ne tenne. Igen, ez valahol egy jó elv, és persze, az is bűnös, aki „csak” nézi a kínzást és nem tesz ellene semmit, de szerintem itt Anita már egy sokadik határt lépett át.

Ugyebár Raina hatalma kezd erősödni Anita felett, és ez szerintem egy izgalmas történetszál, de vannak gyengepontjai. Az erős testi és gyilkolási vágy, ami ebből fakad, még érthető is, és nem is erőltetett, Raina jelleméből adódik. De az a rituálé, ami után minden farkas azért verseng, hogy Anitát mielőbb leteperje… Ez azért elég abszurd volt, de legalább hősnőnknek lett egy indoka arra is, hogy miért ugorjon Richard ágyába. Nem mellesleg ennek jelentős hatása van a triumvirátusra is.

SPOILER VÉGE!!!

Kezdem megkedvelni a vérleopárdokat is (de hogy utálom a vércica/vércicus elnevezést J), Asher és Damien is egyre szeretni valóbb. Larry és Edward, illtetve a klasszikus zombi idézés kimaradt sajnos ebből a részből is, de nem baj, volt mi kárpótoljon érte.

Összességében jó rész volt ez, egyetlen gondom Anita romló lelke és beszédstílusa volt. J