Kerstin Gier trilógiája már bizony jó ideje megjelent kis hazánkban, mire én is kézbe vettem. Az időutazók mozgalmas világa, sok rajongóhoz hasonlóan, engem is lebilincselt.
1. rész: Rubinvörös
"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron..."
2. rész: Zafírkék
"Friss szerelmesként a múltba utazni - ez talán nem a legjobb ötlet. A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. (Egyik sem igazán egyszerű!) Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!"
3. rész: Smaragdzöld
"Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek. Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó."
Szinte szünet nélkül olvastam az egyes részeket, ahogy befejeztem az egyiket, úgy vettem kézbe a következőt. Emiatt a cselekmény részletei is meglehetősen összefolynak az emlékeimben, ezért összességében értékelném a trilógiát.
Már a Rubinvörös kezdetén felkeltette az érdeklődésemet az alaptörténet: egy időutazó család kalandjaiba csöppentünk. Váratlanul kiderül, hogy hősnőnk, Gwendolyn örökölte az időutazó gént, aki egy nap hirtelen a múltban találja magát. Korábban úgy hitték, hogy Gwen unokatestvére lesz az "utód", így őt készítették fel a várható megpróbáltatásokra: nyelvtanulás, vívás, lovaglás, helyes beszéd, történelem, kultúra, tánc stb. Így Gwendolyn teljesen készületlenül áll a közelgő dolgok előtt, és rengeteg bepótolni valója van. Társául szegődik az arrogáns szépfiú, Gideon, akivel együtt kell segíteniük egy titokzatos, múltbéli grófnak bizonyos rejtélyes próféciák beteljesülésében.
Véleményem szerint a trilógia cselekménye kissé lassan indult be, más körülmények között nem is biztos, hogy elolvastam volna a második részt, ám örülök, hogy mégis belefogtam, hiszen ahogy haladtak előre az események, úgy lett egyre pörgősebb, izgalmasabb az egész történet. A részletek is alaposan kidolgozottak, bár néhány helyen kissé klisés és kiszámítható a cselekmény, mégis úgy gondolom, hogy az egész jól felépített, és bakit se nagyon találunk benne. A szereplőket is alaposan megismerjük, találkozunk igazán szórakoztató és szerethető karakterekkel, de nagyon idegesítőekkel is. Mindhárom részt végigkíséri a humor, a romantika és persze a rejtélyes jóslatok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése