Laurell K. Hamilton - Obszidián pillangó (Anita Blake 9.)

„Hivatását tekintve Edward fejvadász. Mindegy, hogy milyen szörnyről van szó, neki csak az a fontos, hogy a hajsza minél hosszabb és véresebb legyen. Edward most Új-Mexikóba viszi Anitát, hogy segítsen neki egy problémás ügy felderítésében. Valami ismeretlen és titokzatos szörnyeteg vérszomjas zombikat gyárt az áldozataiból, ez pedig nem jelent túl sok jót a helyiek számára. Új-Mexikó kietlen, sivatagos világába csöppenve Anita hamarosan az események sűrűjében találja magát. A rejtélyes gyilkosságok, ősi azték szertartások, vámpírok és farkasemberek között Anita már nemcsak az életéért küzd, hanem a józan eszéért is, hogy belőle ne válhasson olyan könyörtelen gyilkológép, mint Edward.”

Ugye emlékszünk, hogy Anita Blake tartozik a mi Edwardunknak egy szívességgel, amiért kinyírta egy haverját? A könyörtelen bérgyilkos most behajtja hősnőnk tartozását, és Új-Mexikóba „invitálja”, hogy segítsen egy helyi ügyet megoldani: Albuquerque-ben valami kegyetlenül gyilkol, a túlélőket pedig elevenen megnyúzza. Edward összehoz egy kisebb csapatot, melyben Anita az egyedüli nő és szembe kell szálljon a nőgyűlölő (vagy inkább nőgyilkoló?) Olaffal és a mindig kanos Bernardoval, emellett a rendőrség sem könnyíti meg a dolgát, hiszen Marks hadnagy igencsak babonás, és Anitát valamiféle lelketlen, gonosz boszorkánynak tartja. Eközben valami ismeretlen lény embereket gyilkol, maga után véres cafatokat hagyva, néhány túlélőt pedig elevenen megnyúz és megcsonkít, azonban semmi nyoma annak, hogy valamilyen eszközt használna, ezért gyanakodnak hőseink arra, hogy a tettes természetfeletti lény. Vajon a város vámpírúrnőjének, Obszidián pillangónak köze lehet az eseményekhez, aki önmagát ősi azték istennek tartja?

Nekem igazán tetszett ez a rész, legfőképpen azért, mert Edward komolyabb szerepet kapott benne, és újra nagyobb hangsúlyt kap a nyomozás, amit már hiányoltam a megelőző AB kötetekből. Edward, mint Ted Forrester éli világát Albuquerque-ben, épp nősülni készül, ez persze nagyon meghökkenti Anitát, nem kevésbé az olvasót. Ted kiváló pótapa is, egész jól kijön menyasszonya, Donna gyerekeivel, közben természetesen titkolja, hogy ki is ő valójában és mivel tölti mindennapjait. Jean-Claude-ot egy kicsit hiányoltam, de végül nem bánom, hogy nem kapott nagy szerepet ebben a részben, így legalább nem válik unalmassá.

A város úrnője, Obszidián pillangó, más néven Itzpapalotl egy ősi azték istennek (vagy annak egy leszármazottjának?) tartja magát, azaz szerinte ő nem egy közönséges vámpír. Különleges képességei, a többi mestervámpírhoz hasonlóan neki is vannak, ezeket kihasználva azték rituálékat is végez az ősi hagyományoknak megfelelően. Ez az azték vonal tetszett, szerintem kellően ki volt dolgozva és egy eddig nem látott lény is felbukkant a történetben.