Richelle Mead - Dermesztő ölelés (Vámpírakadémia 2.)

„Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg. A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van.”

Amint letettem a Vámpírakadémia első részét, már vettem is kezembe a másodikat. A Dermesztő ölelés cselekménye még izgalmasabb, az érzelmek intenzívebbek.

A strigatámadások egyre gyakoribbá válnak, és minden jel arra mutat, hogy a halhatatlan vámpírokat már a napfény sem hátráltatja, mivel embereket vettek be csapataikba. Ezért a Szent Vlagyimir Akadémia tanulói az ünnepek idején egy sítábor területén lehetnek együtt családjaikkal.

Ebben a kötetben megismerjük Rose édesanyját, Janine Hathaway-t, valamint Christian Ozera nővérét, Tását.

SPOILER!!!

Tása Ozera egy jelentős alak a könyvben, annak ellenére, hogy nem főszereplője a történetnek. Tása rávilágít arra, hogy a moráknak nem csak "bűvészmutatványokra" kellene használniuk mágikus erejüket, hanem testőrük oldalán harcolhatnának a strigák ellen. Ezzel a felvetésével heves vitákat robbant ki a nemesi körökben.

Megismerkedünk Adrian Ivaskovval, aki szintén egy nemesi származású mora. Ő is lélekhasználó, akárcsak Lissa, de a lánnyal ellentétben nem képes (egyelőre) gyógyításra, ő mások álmában tud megjelenni és látja az aurákat.

Dmitrij Rosenak beszámol egy újabb strigatámadásról, és elmeséli, hogy a képzett testőrök feltételezése szerint hol tartózkodhat a szóban forgó strigacsapat. Rose ezt elkotyogja barátjának, Masonnek, aki néhány haverjával úgy határoz, hogy "leszámol" az ellenséggel. (Hát igen, kicsit nagy volt az önbizalmuk, amiért azt gondolták, hogy erre egyedül képesek.) Megszöknek a sítáborból, de Rose erről értesül, és Christiannal utánuk ered. Még időben megtalálják társaikat, de elrabolják őket.

SPOILER VÉGE!!!

Tetszett a történetben az, ahogy átalakul Rose és Janine viszonya, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz. Rose lassan, de szemmel láthatóan egyre érettebbé és megfontoltabbá válik. Bizonyos dolgokban meggondolatlan, míg más, fontos, életbevágó dolgokban igazi testőrként, felnőttként viselkedik.

Tását nagyon szimpatikusnak találtam, ő egy bátor, okos nő, akinek meg kell küzdenie az arisztokraták előítéleteivel, mivel testvére önként változott strigává.

Ennek a kötetnek a története is sokkal izgalmasabb és fordulatosabb, mint ahogy én leírtam. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Szerintem nem hosszú kötetek, az is bátran fogjon hozzá, akinek kevés szabadideje van.