Van nekünk egy Constanzánk és egy Angelónk, ők alkotják a középpontban álló szerelmespárt. 15-16 évesek, meglehetősen gyerekes a viselkedésük, szinte már bosszantó. Találkoznak, összejönnek, ahogy ez menni szokott. Áradoznak a másikról a barátaiknak.
Constanza viselkedése irritáló, rajong Angelóért, nem pedig szerelmes. De ne legyünk szigorúak, a legtöbb szerelem rajongással kezdődik. A lány minden másról megfeledkezik, nagyon gyerekes. Amivel önmagában nincs sok probléma, csak akkor nem értem, hogy miért kellett felnőttes problémákat beleszőni a történetbe. Constanza barátnője ugyanis teherbe esik, amire Constanza - finoman fogalmazva - magasról tesz. Szóban nem jelenti ezt ki, viselkedésében azonban egyértelműen megnyilvánul. A magzatot - a szívhang után - tamtam-nak nevezi. Ettől én már szinte téptem a hajam. Könyörgöm, ha a szereplőnkben az érettségnek egy ilyen halvány sugara nincs meg, hogy ne "feledkezzen meg" a helyzetről illetve annak komolyságáról, akkor nem kellene növelni az oldalszámokat egy ilyen felesleges tényezővel. Habár Angelo később azt fogja hinni, hogy Constanza terhes, és ez kisebb félreértésekhez vezet, de ki lehetett volna hagyni, és a karakterek kidolgozására lehetett volna fektetni a hangsúlyt. Az ugyanis elég gyér. Konkrétan külső leírást is alig kapunk a szereplőkről, nemhogy belsőt.
A mi Angelónk tökéletes, különleges Constanza szemében. Imádja Constanzát, szóban legalábbis ezt hangoztatja. Mégis amikor a suli legmenőbb csaja hívja el egy buliba, elmegy, megcsókolja. Együtt motoroznak, és balesetet szenvednek, ekkor bukik le Angelo Constanza előtt. Ilyenkor hová lesz a szerelem??? Nincs baj ezzel az egész konfliktussal, de akkor ne úgy hirdessék már a könyvet, hogy "egy szerelem két története", hanem két diáké, akik hülyét csinálnak egymásból. Habár ez nemigazán népszerűsítő mottó.
A történet Constanza és Angelo nézőpontjából játszódik. A szempontok váltakozása nehezen követhető, nem teljesen egyértelmű. (A Shiverben alkalmazott megoldás nagyon jó, itt is lehetett volna valami hasonlót művelni.)
A megfogalmazás nagyon egyszerű, sok a tőmondat, kevés a leírás. A mondatok olyanok, mintha egy kisgyerek gondolatai lennének, nem pedig egy 15-16 éves lányé/fiúé.
Az könyv felépítése tetszett, a kezdés felkelti az érdeklődést, az olvasó várja a folytatást.
Nem valószínű, hogy még egyszer el fogom olvasni ezt a könyvet, de legalább boldog vége lett.
A történet Constanza és Angelo nézőpontjából játszódik. A szempontok váltakozása nehezen követhető, nem teljesen egyértelmű. (A Shiverben alkalmazott megoldás nagyon jó, itt is lehetett volna valami hasonlót művelni.)
A megfogalmazás nagyon egyszerű, sok a tőmondat, kevés a leírás. A mondatok olyanok, mintha egy kisgyerek gondolatai lennének, nem pedig egy 15-16 éves lányé/fiúé.
Az könyv felépítése tetszett, a kezdés felkelti az érdeklődést, az olvasó várja a folytatást.
Nem valószínű, hogy még egyszer el fogom olvasni ezt a könyvet, de legalább boldog vége lett.
