A film körüli felhajtás ösztönzött arra, hogy elolvassam majd valamikor az Éhezők viadala című könyvet. Erre nemrégiben sort is kerítettem, s a könyv elolvasása után a filmet is megnéztem. Azzal nem értek egyet, hogy ez lenne "2012 filmes szenzációja", de a könyv igazán jóra sikerült. Collins egy jövőbeli világot tár elénk, melyben a múlt lázadóit büntetik. Hősnőnk, Katniss Everdeen Panemben, ezen belül a tizenkettedik körzetben él. Mindennapjai az éhenhalás elleni küzdelemről, a mindennapi betevő megszerzéséről szólnak. Barátjával, Gale-lel együtt vadásznak (ami szigorúan tilos), és zsákmányaikat eladják, elcserélik illetve elfogyasztják, így el tudják látni családjaikat. Katnissnek húgáról, Primről, és édesanyjáról kell gondkoskodnia. Ám egy napon minden megváltozik, ugyanis hősnőnknek részt kell vennie az Éhezők Viadalán, ami lényegében arról szól, hogy fiatalok (gyakran gyerekek) ölik meg egymást, és a viadal végére egy győztes marad. Minden körzet két kiválasztottat küld a viadalra, ez felel meg a büntetésnek, amit a Kapitólium kiszabott rájuk. Mindez nem elég, a Kapitólium hatalmas felhajtást csap az esemény körül, tévéműsort készítenek belőle, amit minden polgárnak néznie kell. A kapilóliumiak élvezik is a műsort, fogadásokat kötnek, hiszen nem az ők gyerekeik mészárlását kell végignézniük.
Az erőszak egy szokatlan megvilágításba kerül, ugyanis gyerekek mészárolják le egymást, durva akciófilmekben tapasztalt különös kegyetlenséggel, ami talán egy kicsit el lett bagatelizálva. Vannak kiválasztottak(hivatásosaknak nevezik őket), akiket már kicsi koruk óta a viadalon való részvételre készítenek, mind fizikailag, mind lelkileg. Nos, ez már önmagában véve elég borzasztó, de ilyesmire emlékezhetünk az ókori Spárta történetéből is. A legtöbb kiválasztottnak azonban egy halálos ítélettel egyenlő a viadalon való részvétel, nagy részük alultáplált, egyáltalán nincsenek felkészülve ilyen megpróbáltatásokra. Katniss is ehhez a "táborhoz" tartozik, ennek ellenére látszólag nemigazán viseli meg a gyilkolás. (A második és harmadik rész érzelmi kidolgozottságát most hagyjuk.) Egy átlagos ember becsavarodna attól (szerintem), ha olyasmiket kellene kiállnia, mint Katnissnek, ő azonban nem is nagyon gondolkodik el azon, hogy például bezúzzák előtte egy lány koponyáját, vagy leszúrnak egy fiút, neeem, de egy vérző, gennyes sebtől rosszul van. Meg van magyarázva a dolog, de nem túl hiteles, legalábbis számomra.
Az izgalom azonban kárpótol a hiányosságok miatt: az alapötlet nagyon tetszik, magával ragadott a történet, részletes a világ- és a karakterkidolgozás, a leírások élethűen lefestik a tájat, és komoly tartalom is van mögötte.
Az írónő elgondolkodtat bennünket: mit is jelent valójában a fejlett civilizáció és a barbárság? Hiszen a Kapitóliumban mindenféle modern eszközöket használnak, bármilyen étel elkészül másorpercek alatt, határtalan a pazarlás, míg sok körzetben szörnyű nyomor uralkodik, emberek halnak éhen. Mégis a Kapitólium az, aki tréfát űz az erőszakból, és az ott élők bele sem gondolnak abba, hogy mit művelnek, mindenkinek az a normális, ami van (pedig ezek még nincsenek is elbutítva, mint Scott Westerfeldnél). Szóval igencsak érdekes ez a szembeállítás.
A karakterek közül elsőként Peetát emelném ki, aki Katniss mellett a tizenkettedik körzet másik kiválasztottja. Az ő nevéről nekem a gyros pita jut eszembe :), de ez az én hibám. Peeta egy izgalmas karakter, ügyesen taktikázik, nem mindig tudjuk, hogy valójában mi is a célja, de azért sokszor olvashatunk egyértelmű utalásokat is. Megható a története, érzékeny lélek, de nem nyámnyila. A viadal során szeretne önmaga maradni, nem akar a Kapitólium kellékévé válni.
A többi szereplő jellemvonásait nem is részletezném, egyedül Catot emelném még ki, aki az egyik hivatásos kiválasztott. Az ő karakterét a film ragadta meg nagyon jól, hozzáadott egy kis pluszt, amitől a gyilkológépet megsajnáljuk, és ami fontosabb, elgondolkodunk a sorsán. Hiszen hiába nyernek legtöbbször a hivatásosak a viadalon, hiába kapnak megfelelő felkészítést, üres az életük, csak az erőszak tölti ki, nem pedig a szeretet. A kegyetlenség számukra nem választás, hanem kötelesség, egész életükben.
A kiválasztott, aki megnyeri a viadalt, kap egy házat, illetve a körzete ellátása egy évig biztosítva van.
"Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör?" Ez olvasható a könyv hátulján, és valljuk be, igazán figyelemfelkető a kérdés. De szerintem elgondolkodhatunk azon is, hogy emberek tudnánk-e maradni egy ilyen környezetben? Mennyire uralkodna el rajtunk az erőszak, miközben hideg fejjel kell gondolkodnunk?
Mivel már megnéztem a filmet, arról is írnék egy keveset. A történetet jól összefoglalta, de vannak hiányosságok, amik miatt nem lehet átlátni az egész világot. A kapitóliumi emberek tetszettek, de elég komolytalan lett a kinézetük, engem a Kalaposra emlékeztettek, akit Johnny Depp alakított az Alíz Csodaországban.
Összességében tetszett a történet, a többi részéről is szándékozom idővel írni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése