Becca Fitzpatrick - Crescendo

A Crescendo című könyv a Csitt, csittnek a folytatása, ami ugyebár úgy ért véget, hogy Folt "megmentette" Nora életét, és így a lány őrangyala lett. Hőseink élete azonban nem maradéktalanul boldog, hiszen az arkangyalok azon mesterkednek, hogy Foltot a pokolba küldjék. Ha mindez még nem lenne elég, Folt kezd elhidegülni Norától, és egyre több időt tölt Marcie Millar társaságában, aki hősnőnk ősi ellensége.

Ebben a kötetben többet tudunk meg Nora apjának meggyilkolásáról, ami az első részben igencsak el lett nagyolva. Az események és egy hirtelen felbukkanó, titokzatos gyűrű egy bizonyos Fekete Kézhez vezetnek, valószínűleg ő áll az események hátterében. Több, elsőre talán különállónak tűnő szálon futnak a cselekmények, amiket az írónő, az első részhez hasonlóan próbál csűrni-csavarni, igyekszik minket, olvasókat félrevezetni, majd egy váratlannak szánt végkifejlettel meglepni. Ez, akárcsak a Csitt,csittben, itt sem jön össze Fitzpatricknak. Az írónő lendületessé teszi az olvasást, nem untam a történetet, mindig azt vártam, hogy "nah most végre itt igazán beindulnak az események". Csakhogy erre egészen az utolsó oldalakig várhattam, azt viszont be kell valljam, hogy Fitzpatrick elég ütős függővéget alkotott. Sajnos viszont a szálakat nem jól fűzte össze, néhány dolog nem lett lezárva (nem kulcsfontosságú szálakra gondolok), nem kaptam válaszokat a miértjeimre, és emiatt kicsit úgy tűnik, mintha ezeket csak azért írta volna a történetbe, hogy gyarapítsák az oldalszámot. Talán a harmadik rész után tisztán fogok látni. :)

Nora ugyanolyan idegesítő, mint amilyen eddig volt, ha nem még rosszabb. Továbbra is 13-14 éves módjára viselkedik, nem látja be a helyzet súlyosságát (hogy Foltra vadásznak az arkangyalok), hanem Marcie Millar miatt hisztizik, nincs semmi felelősségérzete, és szerintem egy normális ember sem megy el egy idegennel egy olyan bárba, ahol már első ránézésre látszik, hogy baromi veszélyes emberek tanyáznak, csak azért, hogy az exét bosszantsa.

Vee is maradt olyan, amilyen volt, semmi jellemfejlődés nem figyelhető meg egyiküknél sem.

Feltűnik egy új szereplő, Scott, aki Nora óvodatársa volt, és talán neki is köze van ehhez a Fekete Kéz ügyhöz. Jobban megismerjük Folt barátját, Rixont is, ugyanis Vee randizgatni kezd vele. Hát igen, ami "drága" Vee-nk úgy néz ki, megállapodik egyetlen pasi mellett. :)

Foltot még mindig kedvelem, ugyanolyan sötét és veszélyes és bármit megtenne Noráért. A cselekedetei azonban még logikátlanabbak, mint a Csitt,csittben. Eléggé következetlenül és éretlenül viselkedik, és furcsa, hogy ilyen könnyen félre tudták vezetni.

Nagyobb figyelmet kap Marcie Millar is, aki már az első részben is idegesített engem. Nem örültem, hogy többet kell hallgatnom a nyávogását, de legalább megtudjuk, hogy miért is viselkedik/viselkedett ennyire gyerekesen és nevetségesen.

Nagy körmondatokra és részletes leírásokra ne számítsunk a Crescendo-ban sem, de néhány helyen megfigyelhető az írónő fejlődése. Összehozott egy-két szép, hosszú mondatot, de összességében nem ez a stílus jellemző a könyv egészére.

Ennek a kötetnek is nagyon szép borítót hoztak össze, bár nekem a Csitt,csitté jobban tetszett. (Vajon miért? :) )

Az alapötlete a Crescendonak is nagyon jó, viszont a részletek nem lettek megfelelően kidolgozva. Néhány jelenet elég idétlenül sikerült, sok oldal meg szerintem csak azért lett megírva, hogy hosszabb legyen a könyv.

Nem mondanám, hogy rossz könyv, egy unalmas délutánon szórakoztató tud lenni, viszont megvannak a maga hibái. Aki a Csitt,csittet szerette, annak ez is biztosan tetszeni fog. :)