Amit imádtam a könyvben, az az alapsztori: egy arkangyalból lett bukott angyal, akinek az a lehőbb vágya, hogy emberré váljon, mégis képes feladni az álmát a szeretett lányért. Ez az ötlet valami zseniális (szerintem), kár, hogy a megvalósításra nem használhatom ezt a jelzőt.
Hősnőnk, Nora Grey többé-kevésbé átlagos életet él. Édesapja meghalt, édesanyja sokat utazik, így Norának sok időt kell otthon egyedül töltenie. Az iskolában visszahúzódó, igyekszik jól tanulni, és van egy baromira idegesítő barátnője, Vee Sky (engem már a neve is idegesít. :)). Vee állandóan fecseg, meglehetősen következetlen és éretlen (korához képest is), és ami a legfőbb és legjobban kidolgozott jellemvonása, hogy minden pasira rágerjed (kor nem számít). Egy blogon nagyon találó véleményt olvastam róla: TSTL, azaz too stupid to live XD. Nora karaktere sincs kidolgozva, cselekedeteiből csak a bosszantóan gyerekes jellemvonásait ismerjük meg, amik egy 13-14 éves lánynál még elfogadhatóak, de egy 16-17 évesnél már nem. Világossá válik előttünk azonban több tulajdonsága is, méghozzá felsorolás formájában a következő környezetben: Norának biológiaórán együtt kell dolgoznia Folttal, fel kell jegyezniük egymás tulajdonságait, és mivel már Folt régóta figyelte Norát, megismerte a lányt, így kisujjból kirázta, hogy hősnőnk milyen ember valójában. Hát ez meglehetősen amatőr módja a karakterkidolgozásnak, és ezt nem azért mondom, mert én tudok jobbat, egyszerűen így van.
Foltot imádtam, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy én azt a Foltot szeretem, aki a fejemben létezik, nem azt, akit az írónő megalkotott, ő ugyanis szó szerint semmilyen. Az ember nem azt várná el egy az emberiséggel egyidős lénytől, amit Folt művelt. Teljesen logikátlanok a cselekedetei, körülbelül mint egy 16-17 éves (talán még ennél is fiatalabb, éretlen) fiúnak. Ugyan mi van Norában (aki egy idétlen csitri), aminek köszönhetően Folt (hangsúlyoznám, egy emberiséggel egyidős angyal) beleszeret?! És ez a név... Folt... Azt sem értem, hogy miért kellett lefordítani, de mindegy, ezt írom én is, mert így szoktam meg. Az meg szintén nagy baromság, amilyen körülmények között megkapta ezt a becenevet... Ami tetszett benne az az, hogy tényleg mindig igazat mondott.
Ejtsünk néhány szót a cselekményről is. Az alapötlet, mint már említettem, nagyon megfogott. Úgy látszik, hogy az írónő utánanézett a dolgoknak: Énókh könyvének, bukottaknak, nephilimeknek, nemcsak hallott egy szót és ahhoz írt valamit, és ezért külön pont jár. Folt korábban arkangyal volt, de ember akart lenni, és ezért megszállt egy emberi testet. Emiatt társai letaszították a Mennyből és kénytelen bukottként élni a Földön, ám álmát azóta sem adta fel, megszállottan keresi a módját, hogyan tudna emberré válni. Az írónő a további szálakat próbálja csűrni-csavarni (meglehetősen kevés sikerrel), hogy aztán valami jó kis váratlan, kiszámíthatatlan végkifejlettel meghökkentse az olvasókat. Hát ez sajnos nem jött össze neki. Norát titokzatos balesetek, támadások érik: elüt valakit autóval, a kocsi totálkárosra törik, mégis, mire a lány hazaér, csak egy karcolás látszik rajta; betörnek hősünk házába, feldúrják a szobáját, de mire a rendőrség kiér, minden rendezetten van a helyén, de a többit nem említeném, legyen meglepetés :). Kérdés, hogy vajon ki állhat a támadások mögött, Folt, vagy netalán az új diák Elliot? Utólag nem egy nagy szám a könyv, viszont valami mégis hajtott, hogy továbbolvassam, első és második alkalommal is.
Nem tudom, hogy az írónő, vagy a fordító hibája-e a sok idétlen mondat. Több helyen is vettem észre idétlenül hangzó, sokszor nem is értelmes kifejezéseket. Ez a Crescendora is jellemző, de azt majd később... :) Az egyik kedvencem: "járt az agyam, mint a mosógép" XD, hát komolyan, ezen röhögnöm kell. Ezer bocsánat, ha ez a Crescendoban volt, kicsit összefolyik a két kötet. :)
Hát... Eléggé lehúztam ezt a könyvet, talán túl szigorú voltam, főleg Folttal szemben. Szegény Folt, pedig őt tényleg szeretem. :) Mentségemre legyen, hogy a fülszöveg és a beharangozások után nagyon sokat vártam tőle, magasra tettem a lécet, amit ez a könyv meg sem közelített. Első olvasáskor túlságosan elfogult voltam, még jó, hogy nem akkor írtam meg a bejegyzést. Összességében nem azt mondom, hogy rossz könyv, van sok hibája, talán azért, mert elsőkönyves íróról van szó, de az biztos, hogy olvastam már ennél sokkal jobbat és rosszabbat is. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése