Laurell K. Hamilton - Gyilkos tánc (Anita Blake 6.)

„Elérkezett az idő. Anita Blake-nek választania kell - egy vámpír és egy vérfarkas között. Anita Blake, profi halottkeltő és vámpírvadász. De ez alkalommal rá vadásznak. Valaki 500.000 dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére, így bujkálnia kell, és az sem árt, ha közben kideríti, ki haragszik rá ennyire. Vajon ember vagy szörnyeteg akarja őt eltenni láb alól? Hogy ne legyen túl egyszerű a dolga, Anitának nemcsak a saját életét kell megmentenie. Richard élete is veszélybe kerül, akárcsak pozíciója a falkában, mivel nem hajlandó ölni saját vérfarkasaiért. Anita viszont öl helyette is. Jean-Claude pedig, a város vámpírmestere csak a megfelelő alkalomra vár, hogy belebújhasson Anita elméjébe, a szívébe... és talán az ágyába is.”

A Gyilkos tánc című rész kezdetén hősnőnket egy szokatlan kéréssel keresi fel egy Sabin nevű vámpír. Megkéri, hogy gyógyítsa meg őt, hiszen Sabin, szerelme kedvéért lemondott az emberi vérről, és emiatt rohadni kezdett a teste, kezét már csak egy kesztyű tartja össze, és az állapota rohamosan romlik. Anita eleinte kételkedik abban, hogy tudna segíteni a vámpíron, azonban Sabin és halandó szolgája meggyőzik, hogy tegyen egy próbát. Emellett Anitának még a szerelmi háromszöggel is meg kell birkóznia, felváltva randizik Richarddal és Jean-Clauddal, és ha még mindez nem lenne elég, szeretett Edwardunk megbízatást kap Anita Blake megölésére. Edward azonban nem okoz csalódást, értesíti Anitát, és megígéri, hogy megvédi őt, valamint kinyomozza, hogy ki a megbízó. Addig Anitának nincs más dolga, mint nyugton maradni, és vigyáznia saját magára. Ez azonban nem ilyen egyszerű, már néhány óra elteltével megtámadják hősnőnket, aki a szokott módon, hidegvérrel nyírja ki támadóját. Az eddig biztonságot sugárzó, hisztis Richarddal sem egyszerű a helyzet, ugyanis veszélybe került a pozíciója a falkában, meg kellene küzdenie a falkavezérrel, Marcussal, Richard azonban továbbra sem hajlandó ölni. Ismét erőteljes szerepet kap a vérfarkas falka, amit én még mindig nem szeretek, de hát ez van… Anita próbálja kézben tartani a dolgokat, és a sok problémája mellett már szinte eltörpül az, hogy meg akarják ölni, egyre jobban belekeveredik a falka ügyeibe is.

Edward végre nagyobb szerepet kapott, többször megszólalt, még viccelődött is. Egyedül a kegyetlen oldalát hiányoltam, az most annyira nem mutatkozott meg.

Továbbra is hajrá Jean-Claude! J Nagyon jó szövege van, tudja, hogyan dumálja be magát Anita ágyába, de azért érzékeny oldala is van, tényleg szerelmes hősnőnkbe.

SPOILER!

Anita végre látja, ahogy Richard átváltozik és elkezd enni Marcusból (igen, a vérfarkasok továbbra is gusztustalan kannibálok), és ez teljesen elborzasztja őt, nem tudja kezelni, a menedéke pedig Jean-Claude ágya lesz. J Szerintem a szex jelenet viszonylag ízlésesen lett megírva, nekem nagyon tetszett, egy-két fura beszólástól eltekintve: „Nem vagy körülmetélve.” Azért Anita nagyon várta már, hogy meztelenül lássa kedvenc francia vámpírunkat, és nekem fura, hogy ez így egyből „feltűnt” neki, főleg, hogy előtte csak egy férfival volt még.  Az sem tetszett, hogy a szexet követő alvás után, amikor Anita felébred, első gondolata, hogy „jaj Richard”! Ó Te nő, örülj már egy kicsit! Aztán Richard megtudja, hogy mi történt, nemhogy emelt fővel továbbállna, nem, megint elkezd csipogni, hogy „de én úgy szeretlek”! Pedig csak pár hónapja vannak együtt…

Stephent nagyon imádtam, olyan kis szeretetreméltó, hogy a nagy, szőrös vérfarkas fél egyedül aludni, és ezért hozzábújik Anitához. Jól van, nem minden vérfarkast utálok. J

SPOILER VÉGE!!!

A történet során kiderül, hogy Anita Blake valójában sokkal nagyobb erővel rendelkezik, mint ahogy azt korábban hittük, és ez az erő veszélyes fegyverként tud szolgálni, sokan megrémülnek tőle.

A nyomozós szál ebben a részben nincs kifejtve, mert azt Edward végzi, és talán ezért sem tetszett, amikor leleplezték a megbízót. Túlságosan magasra tette a lécet a felvezetés, amihez képest a megbízó személye és indokai elég…, hogy is mondjam, laposak. Aztán mikor azt gondolnánk, hogy vége, meg lehet nyugodni, jön egy kis elrablás, sok-sok gyilkolás, amit nem bántam, mert végre megszabadultam néhány, számomra nemkívánatos szereplőtől. Aztán még egy kis gyilkolás, és jöhet a megnyugvás, többé-kevésbé.

Szépen megfigyelhető a folyamat, hogy Anita Blake egyre kegyetlenebbül gyilkol. A Hóhér áldozatai között már nem csak vámpírok, hanem egyre több vérfarkas és ember is szerepel. Azért hősnőnknek van még lelkiismerete, néha elgondolkozik azon, hogy már nem kelt benne semmilyen érzelmet, ha kiolt egy életet, és ez megrémíti. Kíváncsi vagyok, hogy majd mi lesz ebből.

A Gyilkos tánc, néhány jelenettől eltekintve, szerintem nem lett valami nagy durranás, azért jó pont, hogy hősnőnk sok zombit idézett meg. J Kezdek rájönni, hogy jobban szeretem a halottkeltő Anitát, mint a vámpírgyilkos Anitát.