Laurell K. Hamilton - Égő áldozatok (Anita Blake 7.)

„Anita Blake napjai eddig sem voltak eseménytelenek, de mióta kifejezetten szoros szálak fűzik Jean-Claude-hoz - St. Louis vámpírmesteréhez -, az élete bonyolultabb és veszélyesebb, mint valaha. Anitának rá kell döbbennie, hogy vannak dolgok, melyektől még Jean-Claude is fél. Ilyen például az öreg és hatalmas vámpírokból álló Tanács, melynek tagjai most eljöttek, hogy kielégítő magyarázatot kapjanak társuk halálára.
Amikor egy romantikus vacsorát a Jean-Claude titokzatos múltjából felbukkanó vámpírok zavarnak meg, Anita már sejti, hogy a dolgok hamarosan még rosszabbra fordulnak. Miközben a vámpírvadász a vérfarkasok falkájával is összetűzésbe keveredik, a város vérszívóit egy paranormális képességekkel rendelkező gyújtogató veszi célba, és ha Anita nem vigyáz, ez a tűz mindent elemészthet, ami fontos az életében.”

Úgy tűnik, nem minden gyilkosság marad következmények nélkül, Anita Blake-nek a rettegett Vámpírtanács előtt felelnie kell Mr. Oliver meggyilkolása miatt. Igen, ő volt az a sokmillió éves vámpír, aki még csak nem is homo sapiens, de hősnőnk elintézte. Ennél a résznél gondoltam úgy, hogy Anita már túlságosan, hihetetlenül kemény. Na de ez mindegy is, a Tanács itt van, Jean-Claude-on kéri számon a történteket, és mivel Oliver a Tanács tagja volt, így kedvenc francia vámpírunknak követnie kellene őt a székben. Jean-Claude-nak ez azonban roppantul nincs ínyére, mivel ha a Tanács tagja lenne, nem túl nagy hatalma miatt bőven akadna kihívója és rögtön kinyírnák, ezt pedig ugyebár mi sem akarjuk. Szóval Jean-Claude és Anita kénytelen a Vámpírtanács elé állni, és most a régen látott Richard segítségére is szükségük lesz, hiszen a triumvirátus erejével mégiscsak jobb pozícióba kerülnek. Richard sajnos képtelen túllépni a múlt történésein, nagyon csalódott, amit dühvel és agresszióval próbál kezelni, és ezt még megspékeli a depressziója, ami az önmagával szembeni gyűlöletből fakad. Richard nehezen megszerzett pozíciója is kezd veszélybe kerülni, hiszen rossz lelkiállapota a falkának is feltűnik, és máris vannak, akik elfoglalnák a helyét.

A Vámpírtanács tagjai nagyhatalmú vámpírok, azonban köztük is jelentős hatalombeli különbségek vannak. Közülük számomra a legérdekesebb karakter az Utazó volt, aki képes más vámpírok testébe „beköltözni”, ő az, aki valamiféle modernizálásra is hajlandó, és talán nem ragaszkodik annyira a középkorhoz, mint a többi tag, de ez később még úgyis kiforrja magát.

Anitának meg kell jelenjen a Tanács előtt, a találkozást túl kellene élnie, meg kell védenie néhány vérpárducot a vérfarkasoktól, vérfarkasokat a Tanácstól, a várost egy piromágustól, szóval van bőven feladata. Egy kicsi nyomozós rész az Égő áldozatokban is van, de leginkább minden a Tanácsról szól, nincsen nagy szövögetés, hogy húú, ki lehet a gyilkos és a végén elmarad a jééé, tényleg is. Hősnőnk nekem már megint egy kicsit túl kemény volt, de legalább már nem a fizikai erejével ejt minket bámulatba, hanem a mágikus képességei fejlődnek, egyre meghökkentőbb dolgokra képes, az egésznek az egyedüli szépséghibája az, hogy ahhoz, hogy a mágia a kívánt hatást elérje, Anitának be kell gerjednie, és ez elég bizarr jeleneteket eredményez.

Az sem nagyon tetszett, hogy megint olyan nagy szerep jutott a vérfarkasoknak és vérpárducoknak. Jasont egyre jobban kedvelem, Rafaellel pedig eddig sem volt bajom, de a sok új vérállatot nem szeretem, azt pedig különösen nem, hogy Anita már megint egyre jobban belefolyik az ők ügyeikbe. Az életét kockáztatja olyan vérállatokért, akiket szinte nem is ismer, ami nagyon szép és hősies dolog, de nekem egy kicsit hiteltelen, hová lett az az Anita, aki annyira szigorú a szörnyekkel? Végül is ez a folyamat elég szépen végigkövethető, a részek során többször felteszi a kérdést, hogy kik is a szörnyek igazából, úgyhogy a vérállatokkal szembeni önfeláldozó készségét még el tudom fogadni. Na de az, hogy idegen, agresszív vámpírok megmentése végett egy olyan épületbe merészkedik, amelyik bármely pillanatban összeomolhat és halálra zúzhatja őt? Ez már szerintem tényleg túlzás, az meg főleg, hogy ezt tartja normálisnak. Korábban hősnőnk amiatt aggódott, hogy szinte hidegvérrel gyilkol, most pedig az életét kockáztatja olyan vámpírokért, akik meg akarják őt ölni. Mondjuk az igaz, hogy Anita sosem állította, hogy következetes lenne. Mindegy…

De hogy jót is mondjak: Hamilton világa továbbra is lebilincselő, jól kidolgozott, ismét sok szereplő tűnt fel a színen, és egyikük sem csak üres karakter. Ashert nagyon imádtam, szerintem nagyon szerethető, ellentmondásos karakter. Minden esetre, jó sok hosszú hajú fickó van már itt. J