Laurell K. Hamilton - A Kárhozottak cirkusza (Anita Blake 3.)

„Elég rápillantania az első áldozatra, és Anita Blake számára rögtön nyilvánvalóvá válik: vérszomjas vámpírok falkája szabadult rá St. Louisra, akik egy gyilkosságnál nem fognak megállni. De azt ő sem sejti, hogy hamarosan egy hatalmi harc kellős közepén találja magát, melyben a tét a város feletti uralom megszerzése. Az események egyre bonyolódnak, az áldozatok száma pedig rohamosan nő. Vajon elég erős lesz-e Jean-Claude – a város jelenlegi ura – ahhoz, hogy megvédje hatalmát? És kicsoda valójában Richard, Anita titokzatos, új hódolója? Anitának minél gyorsabban cselekednie kell, és nagyon úgy tűnik, csak rosszul választhat, ha életben akar maradni. A Kárhozottak Cirkuszában pedig már minden készen áll a nagy, soha nem látott összecsapásra, a végső leszámolásra.”

A Nevető holttest elindított bennem valamit, és miután befejeztem, szinte rögtön hozzáfogtam a Kárhozottak cirkusza című részhez, ami lényegében abból áll, hogy mindenki meg akarja ölni Jean-Claude-ot, és szegény francia vámpír sokáig ebből semmit nem sejt. J Az ő hatalmát sokan megkérdőjelezik a városban, többek között azért is, mert nem tudja megzabolázni a „szolgáját”, Anitát, és emiatt a helyére pályáznak. Igen ám, de ebből az állásból felmondani nem lehet, csak kihalni. Anita, befolyásos helyzetéből adódóan a „vadászok” célpontjává válik, mindegyikük tőle követeli a vámpírúr nevét és nappali lakhelyét. Hősnőnk azonban nem adja kezükre a kedvenc francia vámpírunkat, hazudozik a vadászoknak és úgy intézi a dolgokat, hogy az neki kedvező legyen. Mindezek mellé egy vámpírcsapat is megjelent a városban, akik ártatlan járókelőkre vadásznak, és a rendőrség tehetetlennek látszik, így Anita Blake ismét beveti kapcsolatait.

Hurrá, Edward ismét színen van, aki továbbra is kegyetlen és gondoskodó egyszerre. Fenyegetésekkel most sem spórol, egy nagy balhéból ki nem maradna, de azért sebeket is tisztít és bekötöz. Egyre jobban éleződik a helyzet közte és Anita között, de az összecsapásuk továbbra is várat magára, a szövetség fontosabbnak bizonyult.

Jean-Claude egyre erőszakosabban, és csábítóbban próbálja meggyőzni Anitát arról, hogy szükség van a harmadik jelre, hősnőnk azonban nem akarja kockáztatni a lelkét, és Jean-Claude-dal sem akar együtt lenni az örökkévalóságig, sőt, semeddig sem. A vámpírurat azonban nem keseríti el a visszautasítások hosszú sora, egyre kitartóbban próbálkozik.

Megjelenik egy új szereplő, Larry, akit Anita Blake főnöke, Bert vett fel, hogy levegyen hősnőnk válláról egy kis terhet a halott idézés terén. Anitának először be kell tanítania a tapasztalatlan, ámde nagyon elszánt és bátor fiút, így Larry is veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokba csöppen, amik nemhogy eltántorítanák, inkább ösztönzik őt. Megismerünk még néhány farkasembert, egy szexi biosztanárt, és egy lamiát, azaz egy félig ember, félig kígyó nőt.

Anita Blake nagyon kemény csaj (kis irónia), nagyon szorult helyzetekből keverik ki úgy, hogy az csak na! (Még egy kis irónia.) Viccet félretéve, valóban egyre jobban kezdem megkedvelni hősnőnket, ennek ellenére ebben a részben néhányszor úgy éreztem, hogy az írónő túlzásba vitte a dolgokat, és Anita már hiteltelenül kemény. 

SPOILER! Az, ahogy legyőz egy egymillió éves vámpírt, utána meg még egy nagyon időset, háát… Értem én, hogy a két vámpírmester 3-3 jelétől sokkal nehezebb őt megölni, meg ott a meglepetés ereje, na de akkor is. Egy vámpírt egymillió éven keresztül nem tudott senki megölni, a város egy vérfürdő szélén áll, nem baj, jön Anita Blake, és egy karódöféssel elintézi az öreget, ezután kibelez még egy kb. félezer évest is. SPOILER VÉGE!

A Kárhozottak cirkusza nem tetszett annyira, mint a második rész, néhol unalmas volt a cselekmény, Anita túl kemény volt, és a végén is elmaradt nálam valamiért az „Aztaaaa!”. Azért nem hagyom abba az olvasást, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Anitával és Richarddal Jean-Claude-dal.