Richelle Mead - A végső áldozat (Vámpírakadémia 6.)

Az egyik kedvenc sorozatom befejezőkötete... Összességében nagy élvezettel olvastam, alig bírtam letenni. Mead tartotta a színvonalat, a történet nagyon eseménydús és izgalmas. Rose ugyebár rácsok mögött csücsül, a királynő, Tatjana megölésével vádolják. Mivel az ellene szóló bizonyítékok magukról beszélnek, a tárgyalás időpontja vészesen közeleg, barátai kiszabadítják és megszöktetik hősnőnket. Rose Dmitrij kíséretében maga mögött hagyja az Udvart, és biztonságos helyre menekül. A fiatal testőr azonban nem bír tétlenül ülni a fenekén, amíg a barátai próbálják leleplezni az igazi gyilkost, ezért a fejébe veszi, hogy megtalálja az eltitkolt Dragomirt. Ehhez azonban alig van nyomuk, ezért segítségre szorulnak. Több akadályba ütköznek, veszélyes kalandokba keverednek míg eljutnak a keresett személyhez, aki a megoldást jelenti a legtöbb problémára. Lissa ugyanis nem kap helyet a Tanácsban, mivel ő képviseli egyedül a Dragomir családot, és lassacskán kezd eluralkodni a káosz a mora társadalomban. Egy családtag megadná Lissának a szavazati jogot, és ami a többi mora tervét és a kialakulóban lévő törvényeket illeti, egy szavazat is sokat lendíthet a mérlegen.

A befejező kötetben ismét felbukkan Sydney, az alkimista, aki segít Rosenak és Dmitrijnek elrejtőzni. Rose tervét (megtalálni az elveszett Dragomirt) eleinte nem támogatja, erősen tiltakozik, végül mégis együttműködik velük. Az "éjszaka teremtményeit" lassacskán meg is kedveli, pedig eleinte csak Abe Mazur nyomására segítette őket.

Viktor Daskov és fivére, Robert is megjelenik a könyvben, az előző részhez hasonlóan itt is komoly szerepük van. Segítenek Rosenak és Dmitrijnek megtalálni az elveszett Dragomirt, azonban Viktort most is csak a saját érdekei vezérlik.
Végre találkozhatunk Szonja Karppal, Rose és Lissa korábbi tanárával, aki megőrült a lélektől és ezért önként strigává változott. Szonját Robert visszaváltoztatja és így egy újabb szerelem teljesülhet be. :)

Lissa karaktere, személyisége sokat fejlődik, lelkileg megerősödik. Megállja a helyét Rose és Christian nélkül is, szembeszáll minden félelmével (egy lélekálomban). Minden erejével Rosenak próbál segíteni, de sajnos a lélek káros hatásai egyre inkább elérik őt is.

Rose és Dmitrij... Kapcsolatuk egyre bonyolultabb. Mead remekül ábrázolja egy szerelemben, kapcsolatokban tapasztalatlan lány gondolatait, érzelmeit, összezavarodottságát. Rose vívódását Adrian és Dmitrij között továbbra sem tudom nagyon átérezni. Rose Adrian iránt érzett szerelme nem olyan elmélyült, az ábrázolása nem is tűnik túl hitelesnek. Dmitrijhez fűződő érzelmei azonban nagyon is intenzívek, remekül jelenítette meg őket az írónő. Én mindig és Rose-Dmitrij párti voltam, ezért nagyon örültem a végkifejletnek. Adriant ennek ellenére sajnáltam és megértettem, kíváncsi vagyok, hogyan alakul tovább a sorsa.

A történet, annak ellenére, hogy alapjában véve nagyon izgalmas, több helyen (számomra) is egy kicsit vontatott, legalábbis az előző kötetekhez képest. Rose szarkazmusa sem a régi már, nem nevettem hangosan, viszont a megható pillanatok kárpótolnak minket. Több érzelemdús jelenet is van a könyvben, amikbe nagyon bele lehet merülni.

Nekem továbbra is az első három kötet a kedvencem, azok tettek függővé, úgy gondolom azokban minden benne van. Ez a könyv befejezőkötetnek szerintem megfelel, nem marad sok nyitott szál, nincs olyan hatalmas hiányérzetem. :) Bánom, hogy vége lett, de szerintem ennek a történetnek a folytatása nem lenne olyan színvonalas, mint az előző kötetek. Inkább kíváncsian várom a Bloodlines, addig is kézbe fogom venni ismét az első részt. :)

A borítóról még néhány szót. Hát... Szerintem ez sem szép, az ötödikhez képest valami ritka csúnya, de hogy ne csak ezt szidjam: a negyedik még mindig sokkal szörnyűbb.