Laurell K. Hamilton - Égő áldozatok (Anita Blake 7.)

„Anita Blake napjai eddig sem voltak eseménytelenek, de mióta kifejezetten szoros szálak fűzik Jean-Claude-hoz - St. Louis vámpírmesteréhez -, az élete bonyolultabb és veszélyesebb, mint valaha. Anitának rá kell döbbennie, hogy vannak dolgok, melyektől még Jean-Claude is fél. Ilyen például az öreg és hatalmas vámpírokból álló Tanács, melynek tagjai most eljöttek, hogy kielégítő magyarázatot kapjanak társuk halálára.
Amikor egy romantikus vacsorát a Jean-Claude titokzatos múltjából felbukkanó vámpírok zavarnak meg, Anita már sejti, hogy a dolgok hamarosan még rosszabbra fordulnak. Miközben a vámpírvadász a vérfarkasok falkájával is összetűzésbe keveredik, a város vérszívóit egy paranormális képességekkel rendelkező gyújtogató veszi célba, és ha Anita nem vigyáz, ez a tűz mindent elemészthet, ami fontos az életében.”

Úgy tűnik, nem minden gyilkosság marad következmények nélkül, Anita Blake-nek a rettegett Vámpírtanács előtt felelnie kell Mr. Oliver meggyilkolása miatt. Igen, ő volt az a sokmillió éves vámpír, aki még csak nem is homo sapiens, de hősnőnk elintézte. Ennél a résznél gondoltam úgy, hogy Anita már túlságosan, hihetetlenül kemény. Na de ez mindegy is, a Tanács itt van, Jean-Claude-on kéri számon a történteket, és mivel Oliver a Tanács tagja volt, így kedvenc francia vámpírunknak követnie kellene őt a székben. Jean-Claude-nak ez azonban roppantul nincs ínyére, mivel ha a Tanács tagja lenne, nem túl nagy hatalma miatt bőven akadna kihívója és rögtön kinyírnák, ezt pedig ugyebár mi sem akarjuk. Szóval Jean-Claude és Anita kénytelen a Vámpírtanács elé állni, és most a régen látott Richard segítségére is szükségük lesz, hiszen a triumvirátus erejével mégiscsak jobb pozícióba kerülnek. Richard sajnos képtelen túllépni a múlt történésein, nagyon csalódott, amit dühvel és agresszióval próbál kezelni, és ezt még megspékeli a depressziója, ami az önmagával szembeni gyűlöletből fakad. Richard nehezen megszerzett pozíciója is kezd veszélybe kerülni, hiszen rossz lelkiállapota a falkának is feltűnik, és máris vannak, akik elfoglalnák a helyét.

A Vámpírtanács tagjai nagyhatalmú vámpírok, azonban köztük is jelentős hatalombeli különbségek vannak. Közülük számomra a legérdekesebb karakter az Utazó volt, aki képes más vámpírok testébe „beköltözni”, ő az, aki valamiféle modernizálásra is hajlandó, és talán nem ragaszkodik annyira a középkorhoz, mint a többi tag, de ez később még úgyis kiforrja magát.

Anitának meg kell jelenjen a Tanács előtt, a találkozást túl kellene élnie, meg kell védenie néhány vérpárducot a vérfarkasoktól, vérfarkasokat a Tanácstól, a várost egy piromágustól, szóval van bőven feladata. Egy kicsi nyomozós rész az Égő áldozatokban is van, de leginkább minden a Tanácsról szól, nincsen nagy szövögetés, hogy húú, ki lehet a gyilkos és a végén elmarad a jééé, tényleg is. Hősnőnk nekem már megint egy kicsit túl kemény volt, de legalább már nem a fizikai erejével ejt minket bámulatba, hanem a mágikus képességei fejlődnek, egyre meghökkentőbb dolgokra képes, az egésznek az egyedüli szépséghibája az, hogy ahhoz, hogy a mágia a kívánt hatást elérje, Anitának be kell gerjednie, és ez elég bizarr jeleneteket eredményez.

Az sem nagyon tetszett, hogy megint olyan nagy szerep jutott a vérfarkasoknak és vérpárducoknak. Jasont egyre jobban kedvelem, Rafaellel pedig eddig sem volt bajom, de a sok új vérállatot nem szeretem, azt pedig különösen nem, hogy Anita már megint egyre jobban belefolyik az ők ügyeikbe. Az életét kockáztatja olyan vérállatokért, akiket szinte nem is ismer, ami nagyon szép és hősies dolog, de nekem egy kicsit hiteltelen, hová lett az az Anita, aki annyira szigorú a szörnyekkel? Végül is ez a folyamat elég szépen végigkövethető, a részek során többször felteszi a kérdést, hogy kik is a szörnyek igazából, úgyhogy a vérállatokkal szembeni önfeláldozó készségét még el tudom fogadni. Na de az, hogy idegen, agresszív vámpírok megmentése végett egy olyan épületbe merészkedik, amelyik bármely pillanatban összeomolhat és halálra zúzhatja őt? Ez már szerintem tényleg túlzás, az meg főleg, hogy ezt tartja normálisnak. Korábban hősnőnk amiatt aggódott, hogy szinte hidegvérrel gyilkol, most pedig az életét kockáztatja olyan vámpírokért, akik meg akarják őt ölni. Mondjuk az igaz, hogy Anita sosem állította, hogy következetes lenne. Mindegy…

De hogy jót is mondjak: Hamilton világa továbbra is lebilincselő, jól kidolgozott, ismét sok szereplő tűnt fel a színen, és egyikük sem csak üres karakter. Ashert nagyon imádtam, szerintem nagyon szerethető, ellentmondásos karakter. Minden esetre, jó sok hosszú hajú fickó van már itt. J

Laurell K. Hamilton - Gyilkos tánc (Anita Blake 6.)

„Elérkezett az idő. Anita Blake-nek választania kell - egy vámpír és egy vérfarkas között. Anita Blake, profi halottkeltő és vámpírvadász. De ez alkalommal rá vadásznak. Valaki 500.000 dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére, így bujkálnia kell, és az sem árt, ha közben kideríti, ki haragszik rá ennyire. Vajon ember vagy szörnyeteg akarja őt eltenni láb alól? Hogy ne legyen túl egyszerű a dolga, Anitának nemcsak a saját életét kell megmentenie. Richard élete is veszélybe kerül, akárcsak pozíciója a falkában, mivel nem hajlandó ölni saját vérfarkasaiért. Anita viszont öl helyette is. Jean-Claude pedig, a város vámpírmestere csak a megfelelő alkalomra vár, hogy belebújhasson Anita elméjébe, a szívébe... és talán az ágyába is.”

A Gyilkos tánc című rész kezdetén hősnőnket egy szokatlan kéréssel keresi fel egy Sabin nevű vámpír. Megkéri, hogy gyógyítsa meg őt, hiszen Sabin, szerelme kedvéért lemondott az emberi vérről, és emiatt rohadni kezdett a teste, kezét már csak egy kesztyű tartja össze, és az állapota rohamosan romlik. Anita eleinte kételkedik abban, hogy tudna segíteni a vámpíron, azonban Sabin és halandó szolgája meggyőzik, hogy tegyen egy próbát. Emellett Anitának még a szerelmi háromszöggel is meg kell birkóznia, felváltva randizik Richarddal és Jean-Clauddal, és ha még mindez nem lenne elég, szeretett Edwardunk megbízatást kap Anita Blake megölésére. Edward azonban nem okoz csalódást, értesíti Anitát, és megígéri, hogy megvédi őt, valamint kinyomozza, hogy ki a megbízó. Addig Anitának nincs más dolga, mint nyugton maradni, és vigyáznia saját magára. Ez azonban nem ilyen egyszerű, már néhány óra elteltével megtámadják hősnőnket, aki a szokott módon, hidegvérrel nyírja ki támadóját. Az eddig biztonságot sugárzó, hisztis Richarddal sem egyszerű a helyzet, ugyanis veszélybe került a pozíciója a falkában, meg kellene küzdenie a falkavezérrel, Marcussal, Richard azonban továbbra sem hajlandó ölni. Ismét erőteljes szerepet kap a vérfarkas falka, amit én még mindig nem szeretek, de hát ez van… Anita próbálja kézben tartani a dolgokat, és a sok problémája mellett már szinte eltörpül az, hogy meg akarják ölni, egyre jobban belekeveredik a falka ügyeibe is.

Edward végre nagyobb szerepet kapott, többször megszólalt, még viccelődött is. Egyedül a kegyetlen oldalát hiányoltam, az most annyira nem mutatkozott meg.

Továbbra is hajrá Jean-Claude! J Nagyon jó szövege van, tudja, hogyan dumálja be magát Anita ágyába, de azért érzékeny oldala is van, tényleg szerelmes hősnőnkbe.

SPOILER!

Anita végre látja, ahogy Richard átváltozik és elkezd enni Marcusból (igen, a vérfarkasok továbbra is gusztustalan kannibálok), és ez teljesen elborzasztja őt, nem tudja kezelni, a menedéke pedig Jean-Claude ágya lesz. J Szerintem a szex jelenet viszonylag ízlésesen lett megírva, nekem nagyon tetszett, egy-két fura beszólástól eltekintve: „Nem vagy körülmetélve.” Azért Anita nagyon várta már, hogy meztelenül lássa kedvenc francia vámpírunkat, és nekem fura, hogy ez így egyből „feltűnt” neki, főleg, hogy előtte csak egy férfival volt még.  Az sem tetszett, hogy a szexet követő alvás után, amikor Anita felébred, első gondolata, hogy „jaj Richard”! Ó Te nő, örülj már egy kicsit! Aztán Richard megtudja, hogy mi történt, nemhogy emelt fővel továbbállna, nem, megint elkezd csipogni, hogy „de én úgy szeretlek”! Pedig csak pár hónapja vannak együtt…

Stephent nagyon imádtam, olyan kis szeretetreméltó, hogy a nagy, szőrös vérfarkas fél egyedül aludni, és ezért hozzábújik Anitához. Jól van, nem minden vérfarkast utálok. J

SPOILER VÉGE!!!

A történet során kiderül, hogy Anita Blake valójában sokkal nagyobb erővel rendelkezik, mint ahogy azt korábban hittük, és ez az erő veszélyes fegyverként tud szolgálni, sokan megrémülnek tőle.

A nyomozós szál ebben a részben nincs kifejtve, mert azt Edward végzi, és talán ezért sem tetszett, amikor leleplezték a megbízót. Túlságosan magasra tette a lécet a felvezetés, amihez képest a megbízó személye és indokai elég…, hogy is mondjam, laposak. Aztán mikor azt gondolnánk, hogy vége, meg lehet nyugodni, jön egy kis elrablás, sok-sok gyilkolás, amit nem bántam, mert végre megszabadultam néhány, számomra nemkívánatos szereplőtől. Aztán még egy kis gyilkolás, és jöhet a megnyugvás, többé-kevésbé.

Szépen megfigyelhető a folyamat, hogy Anita Blake egyre kegyetlenebbül gyilkol. A Hóhér áldozatai között már nem csak vámpírok, hanem egyre több vérfarkas és ember is szerepel. Azért hősnőnknek van még lelkiismerete, néha elgondolkozik azon, hogy már nem kelt benne semmilyen érzelmet, ha kiolt egy életet, és ez megrémíti. Kíváncsi vagyok, hogy majd mi lesz ebből.

A Gyilkos tánc, néhány jelenettől eltekintve, szerintem nem lett valami nagy durranás, azért jó pont, hogy hősnőnk sok zombit idézett meg. J Kezdek rájönni, hogy jobban szeretem a halottkeltő Anitát, mint a vámpírgyilkos Anitát.