Cynthia Hand - Angyalsors

„Clara Gardner nemrégiben szerzett tudomást arról, hogy félig-meddig angyal. Az ereiben csörgedező angyalvérnek köszönhetően nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb, mint az emberek (akik közé mostantól már nem számíthatja magát), hanem rendeltetést is kap, azaz el kell végeznie valamit ezen a világon. Csakhogy nem könnyű kiokoskodnia, mi is ez a feladat. Látomása - pontosabban az ott megjelenő erdőtűz és vonzó külsejű idegen - hatására új városba költözik, új iskolába kerül. Miután megismerkedik Christiannel, aki nem más, mint - a szó szoros értelmében - álmai fiúja, kezd összeállni a kép, ám ugyanakkor minden összezavarodik. Feltűnik ugyanis egy másik srác, Tucker, akinek szemlátomást Clara emberi vonásai tetszenek. Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében - őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?”

A tizenhat éves Clara Gardner nem mindennapi tinédzser, ugyanis angyalvér csörgedezik az ereiben. Mennyei mivoltáról tizennégy éves korában szerez tudomást, amikor is édesanyja derült égből villámcsapásként közli vele a hírt: negyedrészt angyal származású. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a többi embernél minden tekintetben jobbnak bizonyul és gyönyörű szárnyai vannak, hanem azt is, hogy egy meghatározott rendeltetéssel került a Földre, amelyet teljesítenie kell. Claranak látomásai vannak küldetésével kapcsolatban, amely arra sarkallja a családot, hogy egy teljesen új környéken, Jacksonban új életet kezdjenek, ezzel segítve Clarát abban, hogy megtalálja a látomásaiban szereplő titokzatos fiút.

Cynthia Hand Angyalsors című könyve egy trilógia első része, bevezet minket az angyalok világának rejtelmeibe és megismerteti velünk a főbb szereplőket. Clara édesanyjával, Maggievel és tizennégy éves öccsével, Jeffreyvel él együtt. Maggie már egy több, mint száztíz éves félvér angyal, akinek múltjából csak igen keveset tudunk meg, egyébként programozó az Apple-nél, amin én személy szerint jót mosolyogtam. Jeffrey tipikus kamasz, nehezen viseli a költözést, lázad, ám nemigen összetett karakter, főbb jellemvonásai, hogy minden sportban igazán kiváló (mint az angyalok általában), és nagyon sokat tud enni.

Clara már az első napokban szerez barátokat, Wendy és Angela kerül hozzá a legközelebb. Számomra igen zavaró tényező volt, hogy az írónő már rövid idő után próbálta úgy előadni a „barátságukat”, mint valami hűde szoros kapcsolatot, ám ennek kibontakozására nem nagyon volt sem idő, sem alkalom, ugyanis beszéltek kábé háromszor.

SPOILER!!!

Angelaról hamar kiderül, hogy szintén angyalvérű, és persze szinte egyből rájön, hogy Jeffrey és Clara is angyalvérűek. Szó sincs arról, hogy az angyalvérűek ösztönösen éreznék egymás jelenlétét, vagy valami, a testvérpár a következőképpen „bukik le”: Jeffrey elveri a birkózócsapat minden tagját, Clara pedig mesél arról, hogy különösen viselkednek vele a madarak, és furcsán néz Angela angyalos feliratú pólójára. Nos, a fent említett eseményekből vonja le Angela messzemenő következtetéseit, és persze a könyv végén kiderül, hogy egy olyan osztálytársa is angyalvérű, akit már kicsi kora óta ismer, róla azonban még csak nem is feltételezte, hogy az lenne. Ennek okairól persze magyarázatot nem kapunk…

SPOILER VÉGE!!!

Nos, itt van még nekünk Tucker, azaz Baresz, akit mindenki kedvel, igazán népszerű, legfőbb jellemvonásai, hogy napbarnított a bőre (még tél közepén is!), és nagyon dögös. Tucker a kialakuló szerelmi háromszögünk egyik tagja, korábbi viccelődést félretéve igazán szerethető karakter, családközpontú, dolgos, segítőkész. Ezzel szemben Clara másik „szerelme”, Christian, természetesen szintén nagyon szexi, sőt mi több, kész isten, akit mindenki bálványoz, ő a suli ügyeletes menőfiúja. Mindemellett okos, tehetséges, bátor, síbajnok, szóval Clara álmai fiúja. A szerelmi szál viszonylag fokozatosan bontakozik ki, végigkíséri az egész könyvet, és a legidegesítőbb benne, hogy amikor azt hinnénk, hogy Clara választott, akkor elbizonytalanodik, és hősnőnk elkezd variálni.

Nos, ezzel el is érkeztünk az Angyalsors trilógia központi szereplőjéhez, Clarahoz, aki angyali mivolta ellenére idegesítően baromira hülye, következetlen, nemegyszer igen önző és öntelt. Költözése után meg kell szoknia, hogy az új suliban nem ő a menőcsaj, nem ugrálja körbe mindenki, hanem a „láthatatlanok” közé keveredik. Rövid időn belül tökéletesen megtanul síelni, lovagolni, a horgászás viszont nem megy neki, aminek ő viszont örül, mert „végre valamiben nem rögtön profi”. Korábban balettozott, ám abbahagyta, mivel csalásnak érezte a többi lánnyal szemben, hogy amiért ők keményen megdolgoznak, az hősnőnknek kisujjból jön, DE az iskolabálon tánc közben mégis rálép a partnere lábára!! No de kérem, akkor hogy is van ez? Nem egyszer nyavalyog, hogy most már tényleg a rendeltetésére kell koncentrálnia, meg kellene tanulnia végre rendesen repülni (mert persze angyalként pont ezt nem tudja, de a baletthoz volt esze), hiszen már csak néhány hete van hátra, erre nekiáll KÖRMÖT FESTENI!!

A könyv egyébként olvastatta magát, az alaptörténet is nagyon tetszett, illetve maga a felépített világ, amiből most még sajnos elég kicsike szeletet kaptunk. Néhány helyen azonban kicsit kidolgozatlannak, hiányosnak tűnik a cselekmény, egy-két főbb karakter is túlságosan le van egyszerűsítve. Az egész könyvnek a központjában maga a rendeltetés áll, ami egy angyalvérű legfőbb feladata, tulajdonképpen azért került a Földre, hogy azt teljesítse. Ennek fényében én a befejezést nem találtam kellően ütősnek, mintha maga a lényeg lett volna kicsúfolva, egy igazi tragikus végre számítottam, amit nem kaptam meg. Minden hibája ellenére az Angyalsors mégis elérte, hogy kíváncsi legyek a folytatásra, és alig várjam, hogy még többet olvashassak Cynthia Hand angyalairól.

Kerstin Gier - Időtlen szerelem trilógia

Kerstin Gier trilógiája már bizony jó ideje megjelent kis hazánkban, mire én is kézbe vettem. Az időutazók mozgalmas világa, sok rajongóhoz hasonlóan, engem is lebilincselt. 

1. rész: Rubinvörös

"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron..."

2. rész: Zafírkék

"Friss szerelmesként a múltba utazni - ez talán nem a legjobb ötlet. A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. (Egyik sem igazán egyszerű!) Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!"

3. rész: Smaragdzöld

"Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek. Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó." 

Szinte szünet nélkül olvastam az egyes részeket, ahogy befejeztem az egyiket, úgy vettem kézbe a következőt. Emiatt a cselekmény részletei is meglehetősen összefolynak az emlékeimben, ezért összességében értékelném a trilógiát. 

Már a Rubinvörös kezdetén felkeltette az érdeklődésemet az alaptörténet: egy időutazó család kalandjaiba csöppentünk. Váratlanul kiderül, hogy hősnőnk, Gwendolyn örökölte az időutazó gént, aki egy nap hirtelen a múltban találja magát. Korábban úgy hitték, hogy Gwen unokatestvére lesz az "utód", így őt készítették fel a várható megpróbáltatásokra: nyelvtanulás, vívás, lovaglás, helyes beszéd, történelem, kultúra, tánc stb. Így Gwendolyn teljesen készületlenül áll a közelgő dolgok előtt, és rengeteg bepótolni valója van. Társául szegődik az arrogáns szépfiú, Gideon, akivel együtt kell segíteniük egy titokzatos, múltbéli grófnak bizonyos rejtélyes próféciák beteljesülésében. 

Véleményem szerint a trilógia cselekménye kissé lassan indult be, más körülmények között nem is biztos, hogy elolvastam volna a második részt, ám örülök, hogy mégis belefogtam, hiszen ahogy haladtak előre az események, úgy lett egyre pörgősebb, izgalmasabb az egész történet. A részletek is alaposan kidolgozottak, bár néhány helyen kissé klisés és kiszámítható a cselekmény, mégis úgy gondolom, hogy az egész jól felépített, és bakit se nagyon találunk benne. A szereplőket is alaposan megismerjük, találkozunk igazán szórakoztató és szerethető karakterekkel, de nagyon idegesítőekkel is. Mindhárom részt végigkíséri a humor, a romantika és persze a rejtélyes jóslatok.