„Clara Gardner nemrégiben szerzett tudomást arról, hogy félig-meddig
angyal. Az ereiben csörgedező angyalvérnek köszönhetően nemcsak okosabb,
erősebb és gyorsabb, mint az emberek (akik közé mostantól már nem számíthatja
magát), hanem rendeltetést is kap, azaz el kell végeznie valamit ezen a
világon. Csakhogy nem könnyű kiokoskodnia, mi is ez a feladat. Látomása -
pontosabban az ott megjelenő erdőtűz és vonzó külsejű idegen - hatására új
városba költözik, új iskolába kerül. Miután megismerkedik Christiannel, aki nem
más, mint - a szó szoros értelmében - álmai fiúja, kezd összeállni a kép, ám
ugyanakkor minden összezavarodik. Feltűnik ugyanis egy másik srác, Tucker,
akinek szemlátomást Clara emberi vonásai tetszenek. Ahogy Clara próbál
kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig nem sejtett veszélyek mellett
olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy
bekövetkeznek az életében - őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó
és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban,
de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?”
A tizenhat éves Clara Gardner
nem mindennapi tinédzser, ugyanis angyalvér csörgedezik az ereiben. Mennyei
mivoltáról tizennégy éves korában szerez tudomást, amikor is édesanyja derült égből
villámcsapásként közli vele a hírt: negyedrészt angyal származású. Ez nem
csupán azt jelenti, hogy a többi embernél minden tekintetben jobbnak bizonyul
és gyönyörű szárnyai vannak, hanem azt is, hogy egy meghatározott
rendeltetéssel került a Földre, amelyet teljesítenie kell. Claranak látomásai
vannak küldetésével kapcsolatban, amely arra sarkallja a családot, hogy egy
teljesen új környéken, Jacksonban új életet kezdjenek, ezzel segítve Clarát
abban, hogy megtalálja a látomásaiban szereplő titokzatos fiút.
Cynthia Hand Angyalsors című könyve egy trilógia első
része, bevezet minket az angyalok világának rejtelmeibe és megismerteti velünk
a főbb szereplőket. Clara édesanyjával, Maggievel és tizennégy éves öccsével,
Jeffreyvel él együtt. Maggie már egy több, mint száztíz éves félvér angyal,
akinek múltjából csak igen keveset tudunk meg, egyébként programozó az Apple-nél,
amin én személy szerint jót mosolyogtam. Jeffrey tipikus kamasz, nehezen viseli
a költözést, lázad, ám nemigen összetett karakter, főbb jellemvonásai, hogy
minden sportban igazán kiváló (mint az angyalok általában), és nagyon sokat tud
enni.
Clara már az első napokban szerez barátokat, Wendy és
Angela kerül hozzá a legközelebb. Számomra igen zavaró tényező volt, hogy az
írónő már rövid idő után próbálta úgy előadni a „barátságukat”, mint valami
hűde szoros kapcsolatot, ám ennek kibontakozására nem nagyon volt sem idő, sem
alkalom, ugyanis beszéltek kábé háromszor.
SPOILER!!!
Angelaról hamar kiderül, hogy szintén angyalvérű, és
persze szinte egyből rájön, hogy Jeffrey és Clara is angyalvérűek. Szó sincs
arról, hogy az angyalvérűek ösztönösen éreznék egymás jelenlétét, vagy valami,
a testvérpár a következőképpen „bukik le”: Jeffrey elveri a birkózócsapat
minden tagját, Clara pedig mesél arról, hogy különösen viselkednek vele a
madarak, és furcsán néz Angela angyalos feliratú pólójára. Nos, a fent említett
eseményekből vonja le Angela messzemenő következtetéseit, és persze a könyv
végén kiderül, hogy egy olyan osztálytársa is angyalvérű, akit már kicsi kora
óta ismer, róla azonban még csak nem is feltételezte, hogy az lenne. Ennek
okairól persze magyarázatot nem kapunk…
SPOILER VÉGE!!!
Nos, itt van még nekünk Tucker, azaz Baresz, akit
mindenki kedvel, igazán népszerű, legfőbb jellemvonásai, hogy napbarnított a
bőre (még tél közepén is!), és nagyon dögös. Tucker a kialakuló szerelmi háromszögünk
egyik tagja, korábbi viccelődést félretéve igazán szerethető karakter,
családközpontú, dolgos, segítőkész. Ezzel szemben Clara másik „szerelme”,
Christian, természetesen szintén nagyon szexi, sőt mi több, kész isten, akit
mindenki bálványoz, ő a suli ügyeletes menőfiúja. Mindemellett okos,
tehetséges, bátor, síbajnok, szóval Clara álmai fiúja. A szerelmi szál
viszonylag fokozatosan bontakozik ki, végigkíséri az egész könyvet, és a
legidegesítőbb benne, hogy amikor azt hinnénk, hogy Clara választott, akkor
elbizonytalanodik, és hősnőnk elkezd variálni.
Nos, ezzel el is érkeztünk az Angyalsors trilógia
központi szereplőjéhez, Clarahoz, aki angyali mivolta ellenére idegesítően
baromira hülye, következetlen, nemegyszer igen önző és öntelt. Költözése után
meg kell szoknia, hogy az új suliban nem ő a menőcsaj, nem ugrálja körbe
mindenki, hanem a „láthatatlanok” közé keveredik. Rövid időn belül tökéletesen
megtanul síelni, lovagolni, a horgászás viszont nem megy neki, aminek ő viszont
örül, mert „végre valamiben nem rögtön profi”. Korábban balettozott, ám
abbahagyta, mivel csalásnak érezte a többi lánnyal szemben, hogy amiért ők
keményen megdolgoznak, az hősnőnknek kisujjból jön, DE az iskolabálon tánc
közben mégis rálép a partnere lábára!! No de kérem, akkor hogy is van ez? Nem
egyszer nyavalyog, hogy most már tényleg a rendeltetésére kell koncentrálnia,
meg kellene tanulnia végre rendesen repülni (mert persze angyalként pont ezt
nem tudja, de a baletthoz volt esze), hiszen már csak néhány hete van hátra,
erre nekiáll KÖRMÖT FESTENI!!
A könyv egyébként olvastatta magát, az alaptörténet is
nagyon tetszett, illetve maga a felépített világ, amiből most még sajnos elég
kicsike szeletet kaptunk. Néhány helyen azonban kicsit kidolgozatlannak,
hiányosnak tűnik a cselekmény, egy-két főbb karakter is túlságosan le van
egyszerűsítve. Az egész könyvnek a központjában maga a rendeltetés áll, ami egy
angyalvérű legfőbb feladata, tulajdonképpen azért került a Földre, hogy azt
teljesítse. Ennek fényében én a befejezést nem találtam kellően ütősnek, mintha
maga a lényeg lett volna kicsúfolva, egy igazi tragikus végre számítottam, amit
nem kaptam meg. Minden hibája ellenére az Angyalsors mégis elérte, hogy
kíváncsi legyek a folytatásra, és alig várjam, hogy még többet olvashassak Cynthia
Hand angyalairól.