Scott Westerfeld - Csúfok

Erre a könyvre véletlenül bukkantam rá az egyik online könyvvásárlós oldalon, amikor éppen valami izgalmasat kerestem. Nem bántam meg, hogy elolvastam, nagyon tetszett, igazán elgondolkodtató mű. A történet a jövőben játszódik. Korunk civilizációja elpusztult (a könyvben ki is derül, hogy miért), és néhány szerencsés túlélő új társadalmat hozott létre. Ebben a társadalomban az embereket 16 éves korukban megműtik. A műtét után válnak széppé, szimmetrikus lesz az arcuk, tökéletes az alakjuk és hibátlan a bőrük. Előtte egyszerűen csak csúfok, pattanásos bőrrel, széles homlokkal, csámpás lábakkal. Ilyen csúf leányzó a mi főhősünk, Tally. Tallynek még 3 hónapja van a műtétik, de már minden barátja átesett az operáción és önfeledten bulizik Újszéphelyen, ezért ő magányosan tengeti napjait. Egy eseménydús kirándulása során azonban megismerkedik Shay-jel. Jó barátnők lesznek, trükköket tanítanak egymásnak (hiszen egy csúf mindennapjai különböző trükkök kitalálásával telnek, amivel meg lehet tréfálni másokat, meg lehet szegni a szabályokat), gondtalanul várják az operációt. Legalábbis Tally várja. Shay azonban fokozatosan, de határozottan lázad a rendszer ellen. Ő nem akarja, hogy megműtsék, nem akar olyan lenni mint más. Tallynek mesél egy helyről, ahol csúf emberek élnek, akik megszöktek, és sosem akarják, hogy megműtsék őket. Ez a hely Füstös. Shay egy napon megszökik, Tallyvel akar menni, de főhősünk nem tart vele. Tally sajnálja, hogy elveszítette egy barátját, de reméli, hogy Shay boldog ott, ahol van. Hősnőnk várja már, hogy széppé váljon és csatlakozzzon barátaihoz, de az operáció napján régi vágyai összedőlni látszanak. A Különleges Körülmények Ügyosztálya tud Füstösről, és Tallyt megzsarolják, hogy kövesse Shayt, leplezze le Füstöst, vagy különben sosem válhat széppé. Tally Youngblood válaszút elé érkezik, de végül dönt, megteszi, amit a különlegesek akarnak. Elindul Füstösbe, veszélyes útját izgalmas kalandok kísérik, melyek során Tally egyre többet megtud az általa szinte alig ismert világról. Végül eljut Füstösbe, megismeri az ott élő embereket, megszereti azt az életet. Egyre több titokra derül fény Tally világáról, talán mégsem minden az, aminek látszik? Vajon mi rejtőzik a tökéletes arcok mögött? Vajon mi a valódi funkciója az ártatlannak hitt intelliges szobának? Miért buliznak állandóan az újszépek, és miért néznek olyan furcsán és értetlenül mindig a középszépek?

Ami igazán elgondolkodtató a könyvben, ahogyan Westerfeld korunk világát lefesti. Több gondolat is nagyon tetszett nekem, ezért úgy döntöttem, egyszerűen szó szerint idézek néhányat:

"Mindenkit a külseje alapján ítéltek meg. A magasabb emberek jobb állást kaptak, és voltak olyanok, akik csak azért szavaztak egy politikusra, mert az nem volt annyira csúf, mint mindenki más."

"Tally hirtelen lefékezett. A Rozsdás Romok egy régi város maradványai voltak, behemót emlékeztető múltra, amikor túlságosan sok ember élt, és mindenki hihetetlenül idióta volt. És ronda."

"Hihetetlen volt, hogy léteztek emberek, akik fákat égettek, hogy így szerezzenek termőterületet, meg olajat, hogy meleget csináljanak, és felgyújtották a légkört is a fegyvereikkel. A holdfényben azonban maga elé tudta képzelni, ahogy az emberek lángoló autókon átmászva próbálnak menekülni a darabokra hulló városból s közben pánikba esnek a hatalmas rakás lakhatatlan fémtől és kőtől."

"Eszébe jutott, hogy a rozsdások városai nem voltak önellátóak, kereskedtek egymással, legalábbis olyankor, amikor nem háborúztak amiatt, hogy melyiküknek van több cucca."

"Tally emlékezett rá, hogy régen, amikor még nem létezett a műtét, főleg fiatal lányok annyira szégyellték magukat amiért kövérek, hogy nem ettek többet. Túl gyorsan lefogytak, s volt, aki nem tudta abbahagyni, s úgy végezte, mint ez a "modell". Az iskolában azt mondták, volt olyan is, aki belehalt. Részben ezért vezették be a műtétet. Amióta mindenki tudja, hogy tizenhat évesen szép lesz, azóta senki sem kapja el a betegséget."

"- Azt ugye tudod, hogyan éltek a rozsdások? Háborúk, bűnözés, meg minden...

- Hát persze. Őrültek voltak. Majdnem elpusztították a világot.

- Ezért lett az emberek meggyőződése, hogy a városokat vissza kell vonni a vadonból és a természetet békén kell hagyni - sorolta David. - Most pedig mindenki boldog, mert mindenki egyformán néz ki. Nincsenek többé rozsdások, nincs többé háború. Igaz?"

Amint olvashatjátok, mai társadalmunk képének megjelenítése és közvetítése meglehetősen tragikomikus, nevetünk is egy két kifejezésen, néhányon azonban pedig elgondolkodunk, hogy igen, ez sajnos tényleg így van, és lehet, hogy tényleg ez lesz a vesztünk...

Scott Westerfeld Csúfok című könyvét mindenkinek ajánlani tudom. Van benne izgalom, romantika, felmerül benne a hűség, árulás kérdése, és nagyon tanulságos is. A sablonosnak tűnő "belső szépség a fontos" gondolat mellett hangsúlyossá válik a környezetszennyezés, energiapazarlás problémája is. Komoly témákkal foglalkozik, de ezeket egyszerűen és nem szájbarágósan, szórakoztatóan teszi. Leírásai részletesek és gyönyörűek, a karakterek kidolgozottak. Habár a belső vívódások nincsenek annyira részletezve (hiszen E/3.-ban íródott), a cselekmény igen akciódús, a világ pontosan kidolgozott.

"A szépség oly Medúza-fő,

melynek fegyverrel indulnak nyomára.

Holtában is halálos ő,

S holtában kémlelve dermeszt halálra." Aribald MacLeish - A szépség