Scott Westerfeld - Különlegesek

Scott Westerfeld sorozatának harmadik kötete a Különlegesek című könyv. A történet azzal indul, hogy hősnőnk, Tally a különlegesek tagjává vált. Csapattársaival (köztük Shayjel) igyekeznek elfogni azokat az embereket, akik megalapították Újfüstöst, illetve azokat a csúfokat, akik ebben bármilyen módon segédkeztek. Próbálják megakadályozni a defektusokat meggyógyító tabletták terjedését és fenntartani a társadalom rendjét, ami egyébként rohamosan bomlik. Eközben Újfüstös jelentős mértékben terjeszkedik, egyre több ember gyógyul meg. Tally világa drámai változáson megy keresztül.

Tallyt elég nehéz elviselni ebben a részben. Különleges ügynök módjára cselekszik és gondolkodik, és újra végig kell szenvednünk vele a kigyógyulás folyamatát (ahogy a Szépekben is). Ettől nem feltétlenül lesz unalmas a könyv, hiszen különlegesként más "hülyeségei" vannak, mint szépként voltak, de bosszantó, hogy viszonylag rövid ideig élvezhetjük a normális Tally "társaságát". Az új Tally üldözi egykori barátait, Davidre halálos ellenségként tekint, és Zanetől undorodik egy kis kézremegés miatt.

A cselekmény izgalmas és akciódús, a világkidolgozás továbbra is nagyon részletes. Az "erdőbenvándorlós" rész az előző két kötethez hasonlóan itt is megvan, ezt már egy kicsit untam. A történet néhány pontja kiszámítható, de ez nem csökkenti az olvasás élményét.

Most ejtsünk néhány szót az érzelmekről... Tally és Shay barátsága nekem olyan semmilyennek tűnik. Egyik kötetben sem lehet erre a kapcsolatra mondani semmi pozitívumot. Nem őszinte, abszolút felszínes és nem kidolgozott. Én nem tudtam átérezni, sem azt, hogy Tallynek hiányzik Shay, de Tally bűntudatát sem, amit azért érzett, mert úgy kitolt Shayjel. Talán Shay dühe egy kicsit átérezhető, de az is inkább csak egyszerűen megérthető. A harmadik részben különösen idegesító, hogy Tally mindig próbálja kiengesztelni Shayt. A történet vége azonban erőteljes érzelmeket váltott ki belőlem, ezért elismerésem az írónak, szinte megríkatott. :)

Westerfeld ebben a kötetben is rendszeresen visszautal korunk civilizációjára, e részek olvasása közben egyszerre sírtam és nevettem (na jó, ez egy kicsit túlzás :) ). Ismét kiemelném a kedvenc részeimet, amik a mi társadalmunkat jellemzik:

"A biológiai hadviselés a rozsdások egyik zseniális ötlete volt: baktériumokat és vírusokat hoztak létre, hogy embertársaikat elpusztítsák. Ennél idiótább fegyvert nem is lehetett volna készíteni, mivel amint a bacik végeztek az ellenséggel, általában a gazdáikat is megtámadták."

"A legnagyobb tárgy valami puskafélének tűnt, hosszú csővel és nagy hatósugarú optikával. Tally belenézett, és miniatűrben látta Shay körvonalait. Fonalkereszt jelezte, hogy hol találná el, ha meghúzná a ravaszt. Egy pillanatra elfogta az undor. Ezt a fegyvert arra tervezték, hogy egy átlagos emberből gyilkos gépezetet csináljon, és az élet meg a halál között csupán egy átlagos ujj egy mozdulata döntött."

"Persze a rozsdások mércéje szerint nem volt nagy ügy lerombolni egy épületet. Egyetlen bombával pusztítottak ki egész városokat, betegítettek meg radioaktivitással és mérgekkel egész generációkat."

Scott Westerfeld nagy hangsúlyt fektet a környezetszennyezés problémájáre, de ezt nem prédikáció jellegűen teszi, hanem egy fiatal lány gondolatai által. Azok a részek, amiket kiemeltem, szerintem nagyon elgondolkodtatóak, főleg amiatt, hogy "csupán" a tényeket közlik. Kezébe adnám olyan embereknek ezt a sorozatot, akik egy biológiai fegyver feltalálójának akarnak Nobel-díjat adni, vagy azoknak, akik a "békéért háborúznak" és küldenek másokat maguk helyett a halálba.

A borító szerintem magáért beszél, egyszerűen gyönyörű. Alapjában véve tetszett a könyv, az író nem múlta alul önmagát, választékos kiejezésekkel él, a fogalmazás igényes.

Ha valaki nem olvasta volna az előző bejegyzést, a kötetek sorrendje:

1. Csúfok

2. Szépek

3. Különlegesek

Úgy tudom, hogy Westerfeld írt még egy részt, az Extras című könyvet, ami ehhez a történethez kapcsolódik, de más szereplőkkel, így az eddig megjelent három kötetet tekinthetjük egy lezárt blokknak.

"Azzal, hogy letéped szirmait,

Nem lesz tiéd a virág szépsége."

Rabindranath Tagore - Kóbor madarak

Scott Westerfeld - Szépek

A Csúfok című könyv folytatása... A történet azzal indul, hogy hősünk, Tally Youngblood éli a szépek gondtalan, számtalan bulikkal teli életét. Legnagyobb problémája az, hogy későn tudta meg, hogy a következő parti álarcosbál lesz, és emiatt nincs ideje rendes jelmezt kreálni, valamint be akar kerülni a legmenőbb klikkbe. Ez sikerül is neki, sőt, még a legvagányabb srác, Zane szívét is meghódítja. Tallyből azonban nem tudtak teljesen szépagyút csinálni. Több fontos emléke is van csúf korából, mégha azok meglehetősen zavarosak is. Hősünk emlékszik Füstösre, a különlegesekre, dereng neki egy bizonyos David is... Ezek nagyon bosszantják Tallyt, nem tud az emlékekkel mit kezdeni, ezért inkább szabadulni akar tőlük. De ezt valakik nem hagyják... Váratlanul feltűnik egy csúf fiú, aki furcsa, Tally számára szinte érthetelen üzenetet hagy. Hősünk újdonsült szerelme, Zane segítségével rábukkan a defektusokat meggyógyító tablettákra. A pirulákból azonban kettő van, ezért elosztják, ami váratlan következményeket eredményez...

Scott Westerfeld nagyon tud bánni a szavakkal, a Csúfokhoz hasonlóan ez a kötet is izgalmas, akciódús. A világábrázolás, tájleírás igazán részletes, az író választékos kifejezésekkel él. Az érzelmek, belső vívódások megjelenítése azonban nem kap igazán nagy hangsúlyt.

Tally többször emlékszik vissza, mit tanult a rozsdásokról, azaz korunk civilizációjáról. Az író ez úton közvetíti felénk, hogy olykor milyen borzasztó a mi világunk, életfelfogásunk (legalábbis ami a természetet és annak pusztítását illeti). Nekem ezek a részek kifejezetten tetszenek, mert igazán elgondolkodtatóak és aktuális problémáról szólnak, valamint Westerfeld nem szemrehányó vagy szájbarágós módon hívja fel a figyelmünket a környeszetszennyezés problémájára. Néhány idézetet ismét kiemelnék:

"... a füstösök fát égettetek, amiket élve szaggattak ki a földből. Emberi lények sok ezer éven át folytatták ezt a barbárságot. Néhány évszázada pedig majdnem elég szenet jutattak a levegőbe, hogy végleg tönkretegyék az éghajlatot. Csak akkor sikerült megállítani a rozsdás civilizációt és megmenteni a bolygót, amikor valaki kőolaj-átlalkító baktériumot bocsátott szabadon."

"Tally látott már képeket arról, amikor az ég csupa mocsok és füst volt - ilyeneket gyakran mutattak az iskolában, de nehezen tudta elképzelni, hogy a rozsdások tényleg képesek voltak megváltoztatni a levegő színét. A fejét csóválta. Kiderül, hogy minden igaz, amit túlzásnak hitt a rozsdásokkal kapcsolatban."

Az első részhez hasonlóan, ebben a kötetben is vannak "erdőbenvándorlós" fejezetek. A tájleírás, mint már említettem, igazán részletes, nem csak a látványra, hanem a hangokra, szagokra is kiterjed. Westerfeld gondosan ügyel arra, hogy az általa elképzelt tájat pontosan, élethűen követsítse az olvasó felé. Még mielőtt elkezdenénk unni a könyvet a sok leírás miatt, ismét történik valami izgalmas. Tally újabb titkokat fedez fel, amiket a különlegesek nem akartak a nyilvánosság elé tárni. Egyre inkább megmutatkozik, hogy az eleinte tökéletesnek hitt társadalom finoman szólva bizonytalan lábakon áll.

Ugyebár az első köteben megismertük, hogy milyen az élet csúfként, amikor a fiatlokba nem győzik beleverni, hogy mennyire tökéletlenek és mennyi külső hibájuk van. Ebben a részben az író bemutatja, hogyan is képzelte el a szépagyúságot, és ezáltal igyekszik velünk tökéletesen megismertetni az általa megalkotott világot.

Tallyvel egy kicsit nehéz volt nekem azonosulni és néha (főleg az elején) eléggé idegesített is, de alapjában véve tetszett a történet. Az Csúfokhoz hasonlóan a Szépek is egy igen izgalmas résznél ér véget, így az olvasó kíváncsian veszi kézbe a következő kötetet.

A magyar borító, el kell ismernem, igazán szép, főleg a szem és a csillogás. A háttér és a piros szín hagy némi kívánnivalót maga után, de végülis mindegy, az összhatás a lényeg. Hát a fordítás... Én nem szeretek fordítókat kritizálni, mert magam sem tudnék jobb munkát végezni. DE! A Csúfokban megjelenő "Újszéphely" kifejezés a Szépekben már "Szépújhelyre" változott. Értem én, hogy a "Szépújhely" mégiscsak jobban hangzik, de szerintem akkor sem kellett volna változtatni rajta. Vagy csak szimpla figyelmetlenség volt az egész? (Más szavakat, kifejezéseket még nem is említettem...)

Annak ellenére, hogy rövid idő alatt elolvastam a könyvet, valamiért mégsem mondhatom azt, hogy lehetetetlen volt. Sajnos nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért, talán az érzelmek kidolgozottságát hiányoltam.

Egy kis segítség azoknak, akik nem tudnák a kötetek sorrendjét:

1. Csúfok

2. Szépek

3. Különlegesek