Scott Westerfeld - Különlegesek

Scott Westerfeld sorozatának harmadik kötete a Különlegesek című könyv. A történet azzal indul, hogy hősnőnk, Tally a különlegesek tagjává vált. Csapattársaival (köztük Shayjel) igyekeznek elfogni azokat az embereket, akik megalapították Újfüstöst, illetve azokat a csúfokat, akik ebben bármilyen módon segédkeztek. Próbálják megakadályozni a defektusokat meggyógyító tabletták terjedését és fenntartani a társadalom rendjét, ami egyébként rohamosan bomlik. Eközben Újfüstös jelentős mértékben terjeszkedik, egyre több ember gyógyul meg. Tally világa drámai változáson megy keresztül.

Tallyt elég nehéz elviselni ebben a részben. Különleges ügynök módjára cselekszik és gondolkodik, és újra végig kell szenvednünk vele a kigyógyulás folyamatát (ahogy a Szépekben is). Ettől nem feltétlenül lesz unalmas a könyv, hiszen különlegesként más "hülyeségei" vannak, mint szépként voltak, de bosszantó, hogy viszonylag rövid ideig élvezhetjük a normális Tally "társaságát". Az új Tally üldözi egykori barátait, Davidre halálos ellenségként tekint, és Zanetől undorodik egy kis kézremegés miatt.

A cselekmény izgalmas és akciódús, a világkidolgozás továbbra is nagyon részletes. Az "erdőbenvándorlós" rész az előző két kötethez hasonlóan itt is megvan, ezt már egy kicsit untam. A történet néhány pontja kiszámítható, de ez nem csökkenti az olvasás élményét.

Most ejtsünk néhány szót az érzelmekről... Tally és Shay barátsága nekem olyan semmilyennek tűnik. Egyik kötetben sem lehet erre a kapcsolatra mondani semmi pozitívumot. Nem őszinte, abszolút felszínes és nem kidolgozott. Én nem tudtam átérezni, sem azt, hogy Tallynek hiányzik Shay, de Tally bűntudatát sem, amit azért érzett, mert úgy kitolt Shayjel. Talán Shay dühe egy kicsit átérezhető, de az is inkább csak egyszerűen megérthető. A harmadik részben különösen idegesító, hogy Tally mindig próbálja kiengesztelni Shayt. A történet vége azonban erőteljes érzelmeket váltott ki belőlem, ezért elismerésem az írónak, szinte megríkatott. :)

Westerfeld ebben a kötetben is rendszeresen visszautal korunk civilizációjára, e részek olvasása közben egyszerre sírtam és nevettem (na jó, ez egy kicsit túlzás :) ). Ismét kiemelném a kedvenc részeimet, amik a mi társadalmunkat jellemzik:

"A biológiai hadviselés a rozsdások egyik zseniális ötlete volt: baktériumokat és vírusokat hoztak létre, hogy embertársaikat elpusztítsák. Ennél idiótább fegyvert nem is lehetett volna készíteni, mivel amint a bacik végeztek az ellenséggel, általában a gazdáikat is megtámadták."

"A legnagyobb tárgy valami puskafélének tűnt, hosszú csővel és nagy hatósugarú optikával. Tally belenézett, és miniatűrben látta Shay körvonalait. Fonalkereszt jelezte, hogy hol találná el, ha meghúzná a ravaszt. Egy pillanatra elfogta az undor. Ezt a fegyvert arra tervezték, hogy egy átlagos emberből gyilkos gépezetet csináljon, és az élet meg a halál között csupán egy átlagos ujj egy mozdulata döntött."

"Persze a rozsdások mércéje szerint nem volt nagy ügy lerombolni egy épületet. Egyetlen bombával pusztítottak ki egész városokat, betegítettek meg radioaktivitással és mérgekkel egész generációkat."

Scott Westerfeld nagy hangsúlyt fektet a környezetszennyezés problémájáre, de ezt nem prédikáció jellegűen teszi, hanem egy fiatal lány gondolatai által. Azok a részek, amiket kiemeltem, szerintem nagyon elgondolkodtatóak, főleg amiatt, hogy "csupán" a tényeket közlik. Kezébe adnám olyan embereknek ezt a sorozatot, akik egy biológiai fegyver feltalálójának akarnak Nobel-díjat adni, vagy azoknak, akik a "békéért háborúznak" és küldenek másokat maguk helyett a halálba.

A borító szerintem magáért beszél, egyszerűen gyönyörű. Alapjában véve tetszett a könyv, az író nem múlta alul önmagát, választékos kiejezésekkel él, a fogalmazás igényes.

Ha valaki nem olvasta volna az előző bejegyzést, a kötetek sorrendje:

1. Csúfok

2. Szépek

3. Különlegesek

Úgy tudom, hogy Westerfeld írt még egy részt, az Extras című könyvet, ami ehhez a történethez kapcsolódik, de más szereplőkkel, így az eddig megjelent három kötetet tekinthetjük egy lezárt blokknak.

"Azzal, hogy letéped szirmait,

Nem lesz tiéd a virág szépsége."

Rabindranath Tagore - Kóbor madarak

Scott Westerfeld - Szépek

A Csúfok című könyv folytatása... A történet azzal indul, hogy hősünk, Tally Youngblood éli a szépek gondtalan, számtalan bulikkal teli életét. Legnagyobb problémája az, hogy későn tudta meg, hogy a következő parti álarcosbál lesz, és emiatt nincs ideje rendes jelmezt kreálni, valamint be akar kerülni a legmenőbb klikkbe. Ez sikerül is neki, sőt, még a legvagányabb srác, Zane szívét is meghódítja. Tallyből azonban nem tudtak teljesen szépagyút csinálni. Több fontos emléke is van csúf korából, mégha azok meglehetősen zavarosak is. Hősünk emlékszik Füstösre, a különlegesekre, dereng neki egy bizonyos David is... Ezek nagyon bosszantják Tallyt, nem tud az emlékekkel mit kezdeni, ezért inkább szabadulni akar tőlük. De ezt valakik nem hagyják... Váratlanul feltűnik egy csúf fiú, aki furcsa, Tally számára szinte érthetelen üzenetet hagy. Hősünk újdonsült szerelme, Zane segítségével rábukkan a defektusokat meggyógyító tablettákra. A pirulákból azonban kettő van, ezért elosztják, ami váratlan következményeket eredményez...

Scott Westerfeld nagyon tud bánni a szavakkal, a Csúfokhoz hasonlóan ez a kötet is izgalmas, akciódús. A világábrázolás, tájleírás igazán részletes, az író választékos kifejezésekkel él. Az érzelmek, belső vívódások megjelenítése azonban nem kap igazán nagy hangsúlyt.

Tally többször emlékszik vissza, mit tanult a rozsdásokról, azaz korunk civilizációjáról. Az író ez úton közvetíti felénk, hogy olykor milyen borzasztó a mi világunk, életfelfogásunk (legalábbis ami a természetet és annak pusztítását illeti). Nekem ezek a részek kifejezetten tetszenek, mert igazán elgondolkodtatóak és aktuális problémáról szólnak, valamint Westerfeld nem szemrehányó vagy szájbarágós módon hívja fel a figyelmünket a környeszetszennyezés problémájára. Néhány idézetet ismét kiemelnék:

"... a füstösök fát égettetek, amiket élve szaggattak ki a földből. Emberi lények sok ezer éven át folytatták ezt a barbárságot. Néhány évszázada pedig majdnem elég szenet jutattak a levegőbe, hogy végleg tönkretegyék az éghajlatot. Csak akkor sikerült megállítani a rozsdás civilizációt és megmenteni a bolygót, amikor valaki kőolaj-átlalkító baktériumot bocsátott szabadon."

"Tally látott már képeket arról, amikor az ég csupa mocsok és füst volt - ilyeneket gyakran mutattak az iskolában, de nehezen tudta elképzelni, hogy a rozsdások tényleg képesek voltak megváltoztatni a levegő színét. A fejét csóválta. Kiderül, hogy minden igaz, amit túlzásnak hitt a rozsdásokkal kapcsolatban."

Az első részhez hasonlóan, ebben a kötetben is vannak "erdőbenvándorlós" fejezetek. A tájleírás, mint már említettem, igazán részletes, nem csak a látványra, hanem a hangokra, szagokra is kiterjed. Westerfeld gondosan ügyel arra, hogy az általa elképzelt tájat pontosan, élethűen követsítse az olvasó felé. Még mielőtt elkezdenénk unni a könyvet a sok leírás miatt, ismét történik valami izgalmas. Tally újabb titkokat fedez fel, amiket a különlegesek nem akartak a nyilvánosság elé tárni. Egyre inkább megmutatkozik, hogy az eleinte tökéletesnek hitt társadalom finoman szólva bizonytalan lábakon áll.

Ugyebár az első köteben megismertük, hogy milyen az élet csúfként, amikor a fiatlokba nem győzik beleverni, hogy mennyire tökéletlenek és mennyi külső hibájuk van. Ebben a részben az író bemutatja, hogyan is képzelte el a szépagyúságot, és ezáltal igyekszik velünk tökéletesen megismertetni az általa megalkotott világot.

Tallyvel egy kicsit nehéz volt nekem azonosulni és néha (főleg az elején) eléggé idegesített is, de alapjában véve tetszett a történet. Az Csúfokhoz hasonlóan a Szépek is egy igen izgalmas résznél ér véget, így az olvasó kíváncsian veszi kézbe a következő kötetet.

A magyar borító, el kell ismernem, igazán szép, főleg a szem és a csillogás. A háttér és a piros szín hagy némi kívánnivalót maga után, de végülis mindegy, az összhatás a lényeg. Hát a fordítás... Én nem szeretek fordítókat kritizálni, mert magam sem tudnék jobb munkát végezni. DE! A Csúfokban megjelenő "Újszéphely" kifejezés a Szépekben már "Szépújhelyre" változott. Értem én, hogy a "Szépújhely" mégiscsak jobban hangzik, de szerintem akkor sem kellett volna változtatni rajta. Vagy csak szimpla figyelmetlenség volt az egész? (Más szavakat, kifejezéseket még nem is említettem...)

Annak ellenére, hogy rövid idő alatt elolvastam a könyvet, valamiért mégsem mondhatom azt, hogy lehetetetlen volt. Sajnos nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért, talán az érzelmek kidolgozottságát hiányoltam.

Egy kis segítség azoknak, akik nem tudnák a kötetek sorrendjét:

1. Csúfok

2. Szépek

3. Különlegesek

Scott Westerfeld - Csúfok

Erre a könyvre véletlenül bukkantam rá az egyik online könyvvásárlós oldalon, amikor éppen valami izgalmasat kerestem. Nem bántam meg, hogy elolvastam, nagyon tetszett, igazán elgondolkodtató mű. A történet a jövőben játszódik. Korunk civilizációja elpusztult (a könyvben ki is derül, hogy miért), és néhány szerencsés túlélő új társadalmat hozott létre. Ebben a társadalomban az embereket 16 éves korukban megműtik. A műtét után válnak széppé, szimmetrikus lesz az arcuk, tökéletes az alakjuk és hibátlan a bőrük. Előtte egyszerűen csak csúfok, pattanásos bőrrel, széles homlokkal, csámpás lábakkal. Ilyen csúf leányzó a mi főhősünk, Tally. Tallynek még 3 hónapja van a műtétik, de már minden barátja átesett az operáción és önfeledten bulizik Újszéphelyen, ezért ő magányosan tengeti napjait. Egy eseménydús kirándulása során azonban megismerkedik Shay-jel. Jó barátnők lesznek, trükköket tanítanak egymásnak (hiszen egy csúf mindennapjai különböző trükkök kitalálásával telnek, amivel meg lehet tréfálni másokat, meg lehet szegni a szabályokat), gondtalanul várják az operációt. Legalábbis Tally várja. Shay azonban fokozatosan, de határozottan lázad a rendszer ellen. Ő nem akarja, hogy megműtsék, nem akar olyan lenni mint más. Tallynek mesél egy helyről, ahol csúf emberek élnek, akik megszöktek, és sosem akarják, hogy megműtsék őket. Ez a hely Füstös. Shay egy napon megszökik, Tallyvel akar menni, de főhősünk nem tart vele. Tally sajnálja, hogy elveszítette egy barátját, de reméli, hogy Shay boldog ott, ahol van. Hősnőnk várja már, hogy széppé váljon és csatlakozzzon barátaihoz, de az operáció napján régi vágyai összedőlni látszanak. A Különleges Körülmények Ügyosztálya tud Füstösről, és Tallyt megzsarolják, hogy kövesse Shayt, leplezze le Füstöst, vagy különben sosem válhat széppé. Tally Youngblood válaszút elé érkezik, de végül dönt, megteszi, amit a különlegesek akarnak. Elindul Füstösbe, veszélyes útját izgalmas kalandok kísérik, melyek során Tally egyre többet megtud az általa szinte alig ismert világról. Végül eljut Füstösbe, megismeri az ott élő embereket, megszereti azt az életet. Egyre több titokra derül fény Tally világáról, talán mégsem minden az, aminek látszik? Vajon mi rejtőzik a tökéletes arcok mögött? Vajon mi a valódi funkciója az ártatlannak hitt intelliges szobának? Miért buliznak állandóan az újszépek, és miért néznek olyan furcsán és értetlenül mindig a középszépek?

Ami igazán elgondolkodtató a könyvben, ahogyan Westerfeld korunk világát lefesti. Több gondolat is nagyon tetszett nekem, ezért úgy döntöttem, egyszerűen szó szerint idézek néhányat:

"Mindenkit a külseje alapján ítéltek meg. A magasabb emberek jobb állást kaptak, és voltak olyanok, akik csak azért szavaztak egy politikusra, mert az nem volt annyira csúf, mint mindenki más."

"Tally hirtelen lefékezett. A Rozsdás Romok egy régi város maradványai voltak, behemót emlékeztető múltra, amikor túlságosan sok ember élt, és mindenki hihetetlenül idióta volt. És ronda."

"Hihetetlen volt, hogy léteztek emberek, akik fákat égettek, hogy így szerezzenek termőterületet, meg olajat, hogy meleget csináljanak, és felgyújtották a légkört is a fegyvereikkel. A holdfényben azonban maga elé tudta képzelni, ahogy az emberek lángoló autókon átmászva próbálnak menekülni a darabokra hulló városból s közben pánikba esnek a hatalmas rakás lakhatatlan fémtől és kőtől."

"Eszébe jutott, hogy a rozsdások városai nem voltak önellátóak, kereskedtek egymással, legalábbis olyankor, amikor nem háborúztak amiatt, hogy melyiküknek van több cucca."

"Tally emlékezett rá, hogy régen, amikor még nem létezett a műtét, főleg fiatal lányok annyira szégyellték magukat amiért kövérek, hogy nem ettek többet. Túl gyorsan lefogytak, s volt, aki nem tudta abbahagyni, s úgy végezte, mint ez a "modell". Az iskolában azt mondták, volt olyan is, aki belehalt. Részben ezért vezették be a műtétet. Amióta mindenki tudja, hogy tizenhat évesen szép lesz, azóta senki sem kapja el a betegséget."

"- Azt ugye tudod, hogyan éltek a rozsdások? Háborúk, bűnözés, meg minden...

- Hát persze. Őrültek voltak. Majdnem elpusztították a világot.

- Ezért lett az emberek meggyőződése, hogy a városokat vissza kell vonni a vadonból és a természetet békén kell hagyni - sorolta David. - Most pedig mindenki boldog, mert mindenki egyformán néz ki. Nincsenek többé rozsdások, nincs többé háború. Igaz?"

Amint olvashatjátok, mai társadalmunk képének megjelenítése és közvetítése meglehetősen tragikomikus, nevetünk is egy két kifejezésen, néhányon azonban pedig elgondolkodunk, hogy igen, ez sajnos tényleg így van, és lehet, hogy tényleg ez lesz a vesztünk...

Scott Westerfeld Csúfok című könyvét mindenkinek ajánlani tudom. Van benne izgalom, romantika, felmerül benne a hűség, árulás kérdése, és nagyon tanulságos is. A sablonosnak tűnő "belső szépség a fontos" gondolat mellett hangsúlyossá válik a környezetszennyezés, energiapazarlás problémája is. Komoly témákkal foglalkozik, de ezeket egyszerűen és nem szájbarágósan, szórakoztatóan teszi. Leírásai részletesek és gyönyörűek, a karakterek kidolgozottak. Habár a belső vívódások nincsenek annyira részletezve (hiszen E/3.-ban íródott), a cselekmény igen akciódús, a világ pontosan kidolgozott.

"A szépség oly Medúza-fő,

melynek fegyverrel indulnak nyomára.

Holtában is halálos ő,

S holtában kémlelve dermeszt halálra." Aribald MacLeish - A szépség

Richelle Mead - A végső áldozat (Vámpírakadémia 6.)

Az egyik kedvenc sorozatom befejezőkötete... Összességében nagy élvezettel olvastam, alig bírtam letenni. Mead tartotta a színvonalat, a történet nagyon eseménydús és izgalmas. Rose ugyebár rácsok mögött csücsül, a királynő, Tatjana megölésével vádolják. Mivel az ellene szóló bizonyítékok magukról beszélnek, a tárgyalás időpontja vészesen közeleg, barátai kiszabadítják és megszöktetik hősnőnket. Rose Dmitrij kíséretében maga mögött hagyja az Udvart, és biztonságos helyre menekül. A fiatal testőr azonban nem bír tétlenül ülni a fenekén, amíg a barátai próbálják leleplezni az igazi gyilkost, ezért a fejébe veszi, hogy megtalálja az eltitkolt Dragomirt. Ehhez azonban alig van nyomuk, ezért segítségre szorulnak. Több akadályba ütköznek, veszélyes kalandokba keverednek míg eljutnak a keresett személyhez, aki a megoldást jelenti a legtöbb problémára. Lissa ugyanis nem kap helyet a Tanácsban, mivel ő képviseli egyedül a Dragomir családot, és lassacskán kezd eluralkodni a káosz a mora társadalomban. Egy családtag megadná Lissának a szavazati jogot, és ami a többi mora tervét és a kialakulóban lévő törvényeket illeti, egy szavazat is sokat lendíthet a mérlegen.

A befejező kötetben ismét felbukkan Sydney, az alkimista, aki segít Rosenak és Dmitrijnek elrejtőzni. Rose tervét (megtalálni az elveszett Dragomirt) eleinte nem támogatja, erősen tiltakozik, végül mégis együttműködik velük. Az "éjszaka teremtményeit" lassacskán meg is kedveli, pedig eleinte csak Abe Mazur nyomására segítette őket.

Viktor Daskov és fivére, Robert is megjelenik a könyvben, az előző részhez hasonlóan itt is komoly szerepük van. Segítenek Rosenak és Dmitrijnek megtalálni az elveszett Dragomirt, azonban Viktort most is csak a saját érdekei vezérlik.
Végre találkozhatunk Szonja Karppal, Rose és Lissa korábbi tanárával, aki megőrült a lélektől és ezért önként strigává változott. Szonját Robert visszaváltoztatja és így egy újabb szerelem teljesülhet be. :)

Lissa karaktere, személyisége sokat fejlődik, lelkileg megerősödik. Megállja a helyét Rose és Christian nélkül is, szembeszáll minden félelmével (egy lélekálomban). Minden erejével Rosenak próbál segíteni, de sajnos a lélek káros hatásai egyre inkább elérik őt is.

Rose és Dmitrij... Kapcsolatuk egyre bonyolultabb. Mead remekül ábrázolja egy szerelemben, kapcsolatokban tapasztalatlan lány gondolatait, érzelmeit, összezavarodottságát. Rose vívódását Adrian és Dmitrij között továbbra sem tudom nagyon átérezni. Rose Adrian iránt érzett szerelme nem olyan elmélyült, az ábrázolása nem is tűnik túl hitelesnek. Dmitrijhez fűződő érzelmei azonban nagyon is intenzívek, remekül jelenítette meg őket az írónő. Én mindig és Rose-Dmitrij párti voltam, ezért nagyon örültem a végkifejletnek. Adriant ennek ellenére sajnáltam és megértettem, kíváncsi vagyok, hogyan alakul tovább a sorsa.

A történet, annak ellenére, hogy alapjában véve nagyon izgalmas, több helyen (számomra) is egy kicsit vontatott, legalábbis az előző kötetekhez képest. Rose szarkazmusa sem a régi már, nem nevettem hangosan, viszont a megható pillanatok kárpótolnak minket. Több érzelemdús jelenet is van a könyvben, amikbe nagyon bele lehet merülni.

Nekem továbbra is az első három kötet a kedvencem, azok tettek függővé, úgy gondolom azokban minden benne van. Ez a könyv befejezőkötetnek szerintem megfelel, nem marad sok nyitott szál, nincs olyan hatalmas hiányérzetem. :) Bánom, hogy vége lett, de szerintem ennek a történetnek a folytatása nem lenne olyan színvonalas, mint az előző kötetek. Inkább kíváncsian várom a Bloodlines, addig is kézbe fogom venni ismét az első részt. :)

A borítóról még néhány szót. Hát... Szerintem ez sem szép, az ötödikhez képest valami ritka csúnya, de hogy ne csak ezt szidjam: a negyedik még mindig sokkal szörnyűbb.

J. R. Ward - Megsebzett szerető (Fekete tőr testvériség 3.)

A Sóvárgás elolvasása után úgy döntöttem,hogy újraolvasom a Megsebzett szeretőt, mivel az volt egy egyik kedvenc FTT kötetem. Szerintem ez a könyv, már ami az érzelmeket illeti, a legintenzívebb. Zsadist karaktere megy át a legnagyobb változáson és talán az egyik legtragikusabb esemény is ebben a kötetben történik. Zsadist egy évszázadik volt vérrabszolga, ennek nyomai nem csak a tetoválásaiban és sebhelyeiben nyilvánul meg, hanem egész személyiségében. Iszonyatos düh lakozik benne, az előző két kötet csak a sötét oldalát jeleníti meg. A Megsebzett szeretőben azonban tényleg megismerjük Zsadist-ot, és szerintem ő az egyik legszerethetőbb karakter. A könyv a a részletes karakterkidolgozás mellett nagyon akciódús. A történet elején Zsadist kiszabadítja Bellát, aki már az előző részben is erős rokonszenvet érzett a férfi iránt. Zsadist azonban még az érintését sem képes elviselni, nemhogy az erős érzelmeket kezelni tudja. Bella azonban nagyon jó hatással van a harcosra, szívét meglágyítja, lelkét, ha nem is teljesen, de meggyógyítja. Bella bebizonyítja, hogy Zsadist igaz nagyon összetört, de semmiképp sem tönkretett. A köztük kialakult érzelmek nagyon hitelesek és átérezhetőek, kapcsolatuk azonban nem indul felhőtlenül. Zsadist többször fájdalmat okoz Bellának, mivel nem tudja kezelni érzelmeit, és elsősorban önmagát nem tudja elfogadni.
Jobban megismerjük Zsadist és Phury múltját, Zsadist megmentésének körülményeit. Érdekes, hogy első olvasáskor Phury nem lett a kedvencem, ezért később a róla szóló kötetet nem is igazán élveztem. Most mégist együttéreztem vele, sajnáltam és megértettem őt. Csodáltam a testvére iránt érzett szeretetét és önzetlenségét. Előre sajnálom szegény a jövőbeli szenvedéseiért, de mostmár tudom, őt is megtalálja a szerelem.
Örömmel olvastam a könyvet egy másik kedvenc karakterem miatt. John Matthew ebben a részben egy átváltozás előtti vámpír, akit Thor és Wellsie befogadott és saját fiukként szeretik őt. Jó volt újra olvasni a még esetlen, gyengécske Johnról, és újra felfedezni, miért is szerettem meg őt igazán.
Wellsie elvesztését ezúttal is nehezen fogadtam el. Nagyon szerettem az ő karakterér, az erős anyai ösztönét, ahogy gondoskodik Johnról. Szerelmünk Tohr-ral nagyon erős, edddig mindent kibírt. Úgy olvastam, hogy Thor-nak is lesz önálló kötete, kíváncsi vagyok, hogy ismét szerelmes lesz-e. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy Thor már nőbe lesz majd szerelmes, de majd meglátjuk, mi sül ki ebből... :)
Összességében nagyon szeretem ezt a könyvet, valószínűleg a jövőben még el fogom olvasni újra, mindenképpen a Megsebzett szerető az egyik kedvencem.

J. R. Ward - Sóvárgás (Bukott angyalok 2.)

A Sóvárgás című könyv elolvasása után szerintem kijelenthetem, hogy a Bukott angyalok sorozat nem múlja felül a Fekete tőr testvériséget. (Őszintébben megfogalmazva inkább alulmúlja azt.) Jim Heron tovább folytatja küzdelmét Devinával, a rettentően gonosz démonnal. Meg kell találnia azt az embert, akinek a lelkét Devina "el akarja venni". Így ismerjük meg Isaac Rothe-t, Jim múltbéli katonatársát. Isaac-en keresztül képet kapunk arról a szervezetről, melyben Jim is szolgált. Isaac ki akar szállni onnan, ennek érdekében pénzt kell szereznie, és ehhez különböző illegális dolgokhoz kell folyamodnia. Végül lecsukják, kihelyezett védőügyvédje Grier Childe lesz. Grier nem volt a kedvenc karakterem. Élettörténete nagyon szomorú és megható, de nem tudtam azonosulni egy 30-as évei elején járó karrierista nővel. (A karrierista kifejezést nem szemrehányásképp említem, Gier viselkedésének, életmódjának is megvan a maga érthető oka.) Isaac viszont az egyik kedvenc karakterem, beleértve a Fekete tőr testvériség szereplőit is. Egy gyilkológép volt, de ki akar lépni a szervezetből, és ennek érdekében még a halált is vállalná. Egyszerűen megfogalmazva nagyon szimpatikus volt nekem.
A Kapzsisághoz és a FTT-hez hasonlóan az akció és a romantika mellett hatalmas szerepet kap a karakterkidolgozás. Minden szereplő múltját, vágyait, félelmeit megismerjük.

A szerelmespárunkat természetesen Isaac és Grier alkotja. Ebben a kötetben nemigazán tudtam átérezni a kettejük között kialakult érzelmeket. Szerelmük hihető, de nem volt rám olyan nagy hatással. Ellenpontként azonban meg kell említeni, hogy akcióban nem volt hiány. JimJiet elrabolja Devina, és elég rendesen megkínozza. Hősünk azonban kitartóan tűri a fájdalmakat, a démon testileg nem tudja megtörni. Lelkileg azonban igen. Találkozunk a pokolban azzal a fiatal lánnyal, akit Devina az előző részben feláldozott. Sissy könyörgése és fájdalma teljesen megtöri Jim Heront, megígéri a lánynak, hogy ki fogja szabadítani.

Kifejezetten tetszik a könyvben Kutyus jelenléte. :)

Ward stílusa szerintem továbbra is lehengerlő. Leírásai nagyon részletesek, ami a környezetet illeti, semmit nem bíz a fantáziánkra. Ő a világ minden apró részletét elképzelte, és ezt nagy műgonddal közvetíti az olvasó felé. A karakterek szarkazmusa és öniróniája is nagyon szórakoztató.A könyvben volt néhány abszurd jelenet, amik már nemigazán voltak hitelesek. Először is amikor Isaac és Grier egymásnak esnek (első alkalommal). Óvszert nem használnak, és Isaac kijelenti, hogy ő bizony tiszta. Erre Grier: tudom, benne van az aktádban (nem szó szerint idéztem). Erre még azt mondom, hogy oké. Nagy nehezen, de elfogadom, hogy a nő tudja, Isaac nem AIDS-es, nem szifiliszes stb. (Megjegyzem szerintem nem minden nemibetegség kerül be az ilyen aktába, és akkor is össze lehet szedni valami makacs dolgot egy idegentől.) De az, hogy Grier gyógyszert szed?! Ez nekem teljesen hiteltelen... Egy egyedülálló nő, aki minden idejét a karrierjének szenteli, aki az öccse szellemével diskurál és jó ideje nem volt egy partnere sem, már miért szedne fogamzásgátlót?Nem hormonzavaros, úgyhogy még arra sem lehet fogni. Na mindegy... Nekem szokatlan volt az is, hogy Jimnek hirtelen lett szárnya. Eddig nem volt rá semmiféle utalás, egyszer csak kinőtt neki.
A könyv címét sem nagyon értem. (Most belegondolok, lehet hogy én vagyok teljesen értetlen és minden oké és a helyén van :D.) Sóvárgás... A Kapzsiság teljsen nyilvánvaló volt, Vin miatt. De a sóvárgást nem igazán tudom kötni senkihez.
Szerintem a borító is sikerülhetett volna jobban. Félreértés ne essék, a pasival semmi bajom. :) De azok a szárnyak valami katasztrófák. Ennél még én is szebbet szerkesztek, pedig nem vagyok egy Photoshop zseni. A J. R. Ward felirat pedig borzasztóan pixeles. (Ezer bocsánat, ha dikert ilyet akartak.)

Alapjában véve élveztem a könyv olvasását, Ward rajongók biztosan imádják.

Richelle Mead - Örök kötelék (Vámpírakadémia 5.)

A Vámpírakadémia 5. részét először rajongói fordításban olvastam (szégyen, nem szégyen, így van :), letöltöttem a netről), és kijelenthetem, hogy az sokkal jobb volt, mint a hivatalosan megjelent fordítás. Amint megjelent a könyv, megvettem, hiszen az egyik kedvenc sorozatom, de eddig nem tudtam időt szánni az elolvasására. A hivatalosan megjelent példányban sokkal több a fordítási hiba, nem egyszer olvastam benne személyekre vonatkozóan, hogy "azok ketten". Engem ettől kirázott a hideg, szerintem sokkal jobb lett volna az "ők ketten" megfogalmazás. Tudom, hogy angolban gyakori this-t vagy that-et használni személyekre, de ez a mi gazdag szókincsű nyelvünkben nem így van.  Ettől eltekintve Mead nem múlta alul korábbi teljesítményét, a könyv nagyon akciódús, nem elhúzott. Azt hittem, hogy Dmitrij visszaváltoztatásának próbálkozásai ki fogják tölteni az utolsó két kötetet, de ez nem így van. Mead mindig kitalál valami újat, amivel hősnőnknek, Rose-nak szembe kell néznie. Rose személyisége továbbra is fejlődik. Lobbanékony énjét nem adja fel, de egyre többször (nem mindig :)) gondol a következmények súlyosságára. Azért nem kell megijedni, továbbra is meg tudja lepni az olvasót hősnőnk logikája és elszántsága. Csipkelődő stílusa semmit sem változott, többször megmosolyogtatott egy-egy beszólása. Lissa karaktere is fokozatosan fejlődik, kezd egyre önállóbbá, és ami még fontosabb, erősebbé válni.

Az ötödik rész Rose érettségi vizsgájával indul, ami természetesen sikerül neki. Rose-t a legtöbb helyzet Dmitrij-re emlékezteti, aki bőszen írogatja leveleit a lánynak. Dmitrij vadászik Rose-ra, meg akarja ölni. Rose hivatalosan is testőrré válik, Lissával és a többi új testőrrel az Udvarba utaznak, ahol majd kiderül, kit ki mellé helyeznek. Rose már szinte teljsen feladta, hogy valaha is Lissa testőre lehet. Az események nagyon felgyorsulnak, Rose, Lissa és Eddie megszöktetik Viktor Daskovot a börtönből. Így ő segít nekik, felhívja a bátyját, Robertet, aki állítólag már visszaváltoztatott egy strigát. Robert elmondja a visszaváltoztatás módját, aminek véghezvitele Rose számára lehetetlen, mivel egy lélekhasználó szükséges hozzá. Hősnőnk teljesen feladja a reményt, nem akarja Lissa életét kockáztatni, tudja, hogy meg kell ölnie Dmitrijt.

Izgalmas történet, nagyon pörgős, nekem az első három rész mégis jobban tetszett. Nem igazán éreztem át Rose vívódásait Adrian és Dmitrij között. (Rose teljesítette ígéretét, adott egy esélyt Adriannak.) Érzelmei kissé felszínesnek tűnnek mindekét férfi iránt. Amikor Rose Adriannel van, olyan, mintha Dmitrij nem is létezett volna. Néha néha eszébe jut, de nem igazán van bűntudata, hogy esetleg megcsalja Dmitrijt. Ez elég abszurd érzés lenne, de szerintem eszébe kellett volna jusson, ez igazán bizonyította volna Dmitrij iránti hűségét. De nem baj, hősnőnknek joga van továbblépni. Adriannak viszont felelőtlenül ígérget dolgokat, amiket nem bír betartani. Össze-vissza esküdözik, hogy ő már túl van Dmitrij-en, pedig nem így van. Összefoglalva nekem nem volt túl hiteles ez a bizonytalansága.

Alapjában véve egy nagyon jó könyv, az ezt megelőző kötetekhez hasonlóan.

John Connolly - A fekete angyal

John Connolly A fekete angyal című művével elég sokáig szemezgettem, mire végül elolvastam. Összességében nem bántam meg, de kijelenthetem, hogy ez a műfaj nem az én stílusom.
A történet főszereplője Charlie Parker magánnyomozó, aki néhány évvel ezelőtt veszítette el feleségét és lányát. Azóta új életet kezdett és próbál továbblépni, kisebb nagyobb sikerrel. Egy napon barátját, Louist felkeresi nagynénje, Martha azzal a hírrel, hogy lánya, Alice eltűnt. Martha Louist vádolja, hiszen őt kérte meg, hogy vigyázzon Alice-re. Louis és társa, Angel a lány keresésére indulnak, Charlie Parker pedig segít nekik. Az út során több rejtélyes dologgal találkoznak, míg megismerik a Fekete Angyal legendáját.
A történet során elmerülünk a prostitúció, a bűnözés és a drogkereskedelem sötét világába, amit az író nagyszerűen ábrázol. Részletes leírást találunk az összes helyszínről. Nem csupán az épületek, utcák kinézetét írja le az író, hanem azok múltját, egyéb érdekességeit is. Engem ez a részletes leírás néhol már untatott, mivel én jobban kedvelem az akciódús jeleneteket. A megfogalmazás minősége azonban sehol nem hanyatlik, minden részlet egyformán színvonalasan van megírva. Az összes karakter teljesen ki van dolgozva. Még azok is, akik csupán néhány oldalon van jelen a történetben. Minden szereplőnek megismerjük a múltját, a vágyait, álmait, problémáit, hibáit vagy éppen erényeit.
Az egész művet hatalmas igényesség jellemzi. Az író gondosan utánanézett mindennek, az egész tartalmat történelmi alapokra helyezte, így úgy érezhetjük, hogy az események valóban megtörténtek, a legenda valóban igaz. Valós helyszíneken játszódik a regény, gondolom a legenda is létezik. (Habár én nem olvastam Énókh könyvét és a sedleci kolostornak sem néztem utána.)
A történet alapjában véve izgalmas, a könyv mégsem letehetetlen (legalábbis számomra nem volt az). Alice egy fiatal lány, aki elveszett a prostitúció és a drogok világában. Az ő keresése nyomán mutatja be az író a sötétséget, ami ezt a világot jellemzi. Míg a lányt keresik, Parker és társai több gyanús nyomra bukkannak. A tettes házában emberi csontokat, és azokból készült alkotásokat találnak, köztük egy démonszerű szobrot. Parker nem elégszik meg azzal, hogy megöli a gyilkost, okokat keres. Így szerez tudomást a Hívőkről, és az általuk keresett Fekete Angyalról, aki az ezüst börtébe van zárva, valahol a világban. A hely egy térkép segítségével lelhető fel, melynek darabjai különböző helyen vannak, így először azokat kell megtalálni. Parker eleinte azt hiszi, hogy ezek a Hívők "csupán" bolond emberek, akik bukott angyaloknak képzelik magukat. Parker tudja, hogy nagyon veszélyesek, hiszen ölni is képesek a térképdarabokért. Később azonban kénytelen megbizonyosodni arról, hogy a Fekete Angyal legendája igaz, így már ő is képes mindent megtenni, hogy megtalálja azt, kockára téve a biztos családi hátteret.
A történet nagy része Charlie Parker szemszögéből játszódik, azonban még sok szereplőn keresztül látjuk az eseményeket. Sokszor ezek a váltások engem zavartak, néha már nem nagyon tudtam követni, ki kicsoda.
Miután elolvastam a könyvet, szereztem tudomást arról, hogy ez Charlie Parker történetének az ötödik kötete. Ennek ellenére úgy érzem, hogy mindent megértettem, nem maradt hiányérzetem. Javaslom azoknak, akiket a részteles, szép leírás és a tökéletesen kidolgozott karakterek kárpótolnak a néhol fennálló izgalomhiány miatt. :)

Loredana Frescura, Marco Tomatis - A világ a te szemeddel /Egy szerelem két története/

"Szenvedélyes, magával ragadó könyv a világegyetem leggyakrabban megénekelt, ám soha meg nem magyarázott érzéséről: a szerelemről."  - áll Marco Tomatis A világ a te szemeddel című könyvének hátuján. Ez a rövidke bemutatás fogott meg engem, és késztetett arra, hogy elolvassam a mindeössze 158 oldalas történetet. Egy olyan szerelmi történetet vártam, ahol a szereplőkben lejátszódó érzelmek részletesebben vannak megjelenítve, mint bármelyik eddigi ifjúsági könyvben. Hatalmasat kellett csalódnom.

Van nekünk egy Constanzánk és egy Angelónk, ők alkotják a középpontban álló szerelmespárt. 15-16 évesek, meglehetősen gyerekes a viselkedésük, szinte már bosszantó. Találkoznak, összejönnek, ahogy ez menni szokott. Áradoznak a másikról a barátaiknak.

Constanza viselkedése irritáló, rajong Angelóért, nem pedig szerelmes. De ne legyünk szigorúak, a legtöbb szerelem rajongással kezdődik. A lány minden másról megfeledkezik, nagyon gyerekes. Amivel önmagában nincs sok probléma, csak akkor nem értem, hogy miért kellett felnőttes problémákat beleszőni a történetbe. Constanza barátnője ugyanis teherbe esik, amire Constanza - finoman fogalmazva - magasról tesz. Szóban nem jelenti ezt ki, viselkedésében azonban egyértelműen megnyilvánul. A magzatot - a szívhang után - tamtam-nak nevezi. Ettől én már szinte téptem a hajam. Könyörgöm, ha a szereplőnkben az érettségnek egy ilyen halvány sugara nincs meg, hogy ne "feledkezzen meg" a helyzetről illetve annak komolyságáról, akkor nem kellene növelni az oldalszámokat egy ilyen felesleges tényezővel. Habár Angelo később azt fogja hinni, hogy Constanza terhes, és ez kisebb félreértésekhez vezet, de ki lehetett volna hagyni, és a karakterek kidolgozására lehetett volna fektetni a hangsúlyt. Az ugyanis elég gyér. Konkrétan külső leírást is alig kapunk a szereplőkről, nemhogy belsőt.

A mi Angelónk tökéletes, különleges Constanza szemében. Imádja Constanzát, szóban legalábbis ezt hangoztatja. Mégis amikor a suli legmenőbb csaja hívja el egy buliba, elmegy, megcsókolja. Együtt motoroznak, és balesetet szenvednek, ekkor bukik le Angelo Constanza előtt. Ilyenkor hová lesz a szerelem??? Nincs baj ezzel az egész konfliktussal, de akkor ne úgy hirdessék már a könyvet, hogy "egy szerelem két története", hanem két diáké, akik hülyét csinálnak egymásból. Habár ez nemigazán népszerűsítő mottó.
A történet Constanza és Angelo nézőpontjából játszódik. A szempontok váltakozása nehezen követhető, nem teljesen egyértelmű. (A Shiverben alkalmazott megoldás nagyon jó, itt is lehetett volna valami hasonlót művelni.)
A megfogalmazás nagyon egyszerű, sok a tőmondat, kevés a leírás. A mondatok olyanok, mintha egy kisgyerek gondolatai lennének, nem pedig egy 15-16 éves lányé/fiúé.
Az könyv felépítése tetszett, a kezdés felkelti az érdeklődést, az olvasó várja a folytatást.
Nem valószínű, hogy még egyszer el fogom olvasni ezt a könyvet, de legalább boldog vége lett.

Stephenie Meyer - Bree Tanner rövid második élete

Stephenie Meyer Twilight saga-ja az egyik kedvec sorozatom, a harmadik részhez, a Napfogyatkozáshoz tartozik ez a kiegészítő novella. Ebben az egyik vámpírlányt, Bree-t ismerjük meg közelebbről, aki a Napfogyatkozásban nem kapott túlzottan jelentős szerepet. Ő az, aki benne van Riley hadseregében, a csata végén a Cullen család megkegyelmez neki, a Volturi azonban mégis halálra ítéli.

Ez a könyv tulajdonképpen arra szolgál, hogy a vámpíroknak azt az oldalát is megismerjük, amivel szeretett Bellánknak nem kellett megküzdenie. Mégis milyen lett volna már, hogy a jószívű, kedves Bella egyik napról a másikra mindenkit meg akar ölni? Az ő karakteréhez ez tényleg nem passzol. Mi olvasók azonban mégis szerettünk volna kapni egy kisebb falatot abból, hogy milyenek is a vámpírok Stephenie Meyer fejében. Erre tökéletes ez a könyv. Megismerjük a "gonosz" vámpírokat, akiket csak a szomjúság hajt, szemrebbenés nélkül ölnek meg akárkit, és azt hiszik, hogy a napfény megöli őket. Bizony, az újszülött vámpírokat a főnök nemigazán avatta be mindenbe.
Bree Tanner egy alig pár hónapos vámpír, mégis alig emlékszik előző életére. Minden nap a túlélésért küzd. A vámpírok a bandában ugyanis egymást is ölik. Bree nem bízik senkiben, csak saját magában. Egy nap megismerkedik Diego-val, aki vonzalmat ébreszt benne. Ugyebár ez a történetünk romantikus szála. Én jobban örültem volna, ha egy kicsit részletesebben ki van dolgozva a kapcsolatuk, de egy 150 oldalas könyvtől nemigazán lehet többet várni (mármint ami a szerelmet illeti). Bree a többi vámpírhoz hasonlóan hidegvérrel gyilkol, mégsem érezzük őt negatív szereplőnek. Vagyis én nem éreztem annak. Teljesen máson van a hangsúly. A vámpíroknál természetes, hogy ölnek a vérért, Meyer így is írja le, mi pedig "elhisszük". :)

A Napfogyatkozás olyan eseményeit ismerjük meg, amikről Bella nem tudott, nem is tudhatott, pl. a Volturi beleszólását a dolgokba (ő mondta meg Victoriának, hogy mikor kell támadni). Megtudjuk, hogy Riley hogyan manipulálta a vámpírbandát, mennyire kihasználta az agresszivitásukat, és végül cserbenhagyta őket.

Összességében ez egy jó könyv, annak, aki szereti a Twilight sagat. Túl sokat nem kell tőle várni, de szórakoztató olvasmány. (A többi könyvnek viszont szerintem a nyomába sem ér.) Mielőtt megkaptam volna a könyvet, több kritikát is elolvastam. (Hát, igen... Ha nincs könyv, marad a kritika. :)) Néhányan írták, hogy vajon mit üzen az olvasóknak (főleg a fiatal lányoknak) az, hogy az erős jellemű, határozott Bree meghal, a gyámoltalan, gyenge, kétbalkezes Bella meg örökké él? Véleményem szerint ez egy nagyon érdekes gondolat, nekem eszembe sem jutott volna. Mégis úgy gondolom, hogy itt nem ezen van a hangsúly. Habár szerintem Bella is egy erős személyiség, mégis a jósága az, amit Meyer kiemel. Ő maradéktalanul jó (ami alatt rengeteg tulajdonságot lehet érteni: segítőkész, megbocsátó, hűséges, kedves, stb...) és ezért nyeri el a jutalmát, az örök életet. Nem arra akarok kilyukadni, hogy Bree meg maradéktalanul gonosz, lehett volna ő másmilyen is. Mégis ő az, aki gyilkol, és épp ezért valamilyen szinten negatív szereplő. (Amúgy nem hiszem, hogy az írónő bármit is üzenni akart volna ezzel, lehet én is óriási hibát követek el a két leányzó összehasonlításával.)

Örülök, hogy Bree karakterét jobban megismerhettem, igazán megérdemelte ő is ezt a kiegészítő novellát. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a Twilight sagat.

Charlotte Brontë - Jane Eyre

„Az árván maradt Jane Eyre-t szívtelen nagynénje neveli, ám egyre súlyosabb ellentéteik miatt a néni végül árvaházba adja a kislányt. Jane-ből művelt, kedves modorú kisasszony lesz, és ennek köszönhetően sikerül tanítónőként elhelyezkednie egy jómódú különc kastélyában, Thornfield Hall-ban. Miközben az úr, Mr. Rochester szeleburdi gyámleányát pallérozza, tiszta szerelem ébred benne gazdája iránt, és legnagyobb örömére érzelmei nem maradnak viszonzatlanok. Ám a kastély és a férfi sötét titka váratlan akadályt állít boldogságuk elé. Mind Jane-nek, mind Rochesternek súlyos megpróbáltatásokon kell átesnie, míg kiderül, vajon lehet-e reményük a megalkuvás nélküli beteljesedésre. Charlotte Bronte legkiérleltebb regénye máig érvényes példát mutat méltóságból, hűségből és a magára eszmélt női lélek erejébe vetett hitből.”

Charlotte Bronte Jane Eyre című könyvét rengetegen ismerik és szeretik. Nagyon sok pozitív véleményt olvastam róla, ezért vettem kezembe én is a regényt.

A történet röviden:

A történet kezdetén Jane Eyre egy árván maradt kislány, aki nagynénjénél és unokatestvéreinél nevelkedik. Rokonai kegyetlenül bánnak vele, unokatestvérei többször bántalmazzák, nagynénje pedig egyáltalán nem titkolja, mennyire ellenszenves neki a kislány. Mrs. Reed végül nevelőintézetbe adja Jane-t. Jane számára ez egyfajta szabadulást jelent, mégis olyan, mintha egyik börtönből a másikba kerülne. Végül a lowoodi intézetben javulnak a körülmények, Jane több évet tölt itt, az utolsó kettőt már nevelőként. Egy napon azonban úgy érzi, hogy váltásra van szüksége. Hirtedést ad fel, és Thornfield Hall-ba szegődik nevelőnőnek Edward Rochester gyámleánya mellé. Az itt töltött idő alatt beleszeret gazdájába, Mr. Rochesterbe, és érzései viszonzásra találnak. Mr. Rochester megkéri Jane kezét, aki örömmel igent mond. Az oltárnál derül ki, hogy valami miatt nem kelhetnek egybe. Edward Rochesternek már van felesége. Jane nagy belső vívódások után elhagyja a szeretett férfit. Egy kis faluba megy, ott szintén nevelőnőként dolgozik. Egy napon meghallja szerelme hangját, amint őt szólítja. Másnap Jane útrakel, hogy meglátogassa Mr. Rochestert, akinek időközben meghalt a felesége. Így már semmi nem állhat a szerelem beteljesülésének útjába.

Nagyon elnyerte a tetszésemet ez a könyv, nem hittem volna, hogy egy 19. században írt regényt ekkora élvezettel is lehet olvasni.

Jane Eyre a történet kezdetén már egy erős leányzó, aki lázad és egyszerre behódol nagynénjének, az intézet vezetőjének és unokatestvéreinek. Nagyon tisztességes, erényes kisasszony válik belőle, aki segít másokon, jólelkű. Időközben nagynénjének és unokatestvéreinek is őszintén megbocsát a sok kegyetlenségért, a lelke mélyén sem érez haragot irántuk. Erős hite van, tudja mi a helyes, és a végsőkig ennek megfelelően cselekszik, nem enged saját vágyainak.

Az írónő többször kihangsúlyozza, hogy Jane szépségben erőteljesen hiányt szenved. Én mégis szépnek képzeltem őt mindig, hiszen jelleme annyira tiszta és kifogástalan, hogy az egész karaktert megszépíti.

Edward Rochester karaktere nagyon szerethető. Néha egészen komor, máskor kedveskedik és viccelődik, Jane-nel mégis egy hullámhosszon van, a húsz év korkülönbség ellenére is. Ez a korkülönbség szerintem egyáltalán nem volt zavaró, sőt, alig lehet észrevenni. Ez talán Jane érett jellemének köszönhető.

Engem nagyon megfogott Helen Burns karaktere. Ő Jane Eyre-nél néhány évvel idősebb lány, aki a lowood-i intézetben meghalt a tífuszjárványban. Ő nagyon okos, bölcs, fiatal kora ellenére sokat tud az életről, arról, hogy mi a helyes. Hite megingathatatlan, s bár nem sokat szerepel a történetben, mégis jelentős mértékben hatott Jane Eyre-re. Az írónő általa közvetíti a történet mondanivalójának egy részét. (Legalábbis én úgy érzem.) Az ő karaktere is gazdagabbá teszi a művet.

Nagyon tetszett az érzelmek erőteljes kifejezése. Az, hogy együtt lázadunk, dühöngünk, sírunk, nevetünk Jane-nel. Ahogy átérezzük fájdalmát, boldogságát, és ahogy vele együtt képesek vagyunk megbocsátani. Ez a könyv nem egyszerűen egy romantikus történet. Megmutatja, milyen az igazi szeretet, barátság, hűség, szerelem, hit...

A leírások is kifejezetten tetszettek, egy korunkbeli olvasó is bele tudja magát élni a történetbe az írónő remek ábrázolásának köszönhetően. Szívesen és évezettel ismertem meg a világot, melyben Jane Eyre (és Charlotte Bronte) él.

Egyértelműen kell egy bizonyos érettség ahhoz, hogy az egész mondanivalót meg tudjuk érteni, én mégsem akarok itt számokat mondani, ezt úgyis mindenki maga érzi. Én 2-3 évvel ezelőtt nem biztos, hogy megértettem volna.

"Charlotte Bronte legkiérleltebb regénye máig érvényes példát mutat méltóságból, hűségből és a magára eszmélt női lélek erejébe vetett hitből. "

Alex Flinn - Beastly (A szörnyszívű)

Alex Flinn Beastly című könyve a Szépség és a Szörnyeteg (ami az egyik kedvenc mesém volt) egy modernizált feldolgozása. A történet ugyebár adott, már az első oldalak olvasásánál tudhatjuk, hogy mi lesz a végkifejlet, ennek ellenére én élvezettel olvastam.

Főhősünk Kyle, híres, gazdag apuci elkényeztetett kisfia, aki a hőn áhított figyelmen kívül mindent megkap. Kyle tökéletesen néz ki, népszerű, és bálkirálynak választják meg, csak éppen rettentően nagyképű, és rendszeresen megalázza kevésbé kedvező külső tulajdonságokkal rendelkező társait. Egy napon rossz lányt aláz meg, aki történtesen egy boszorkány. A boszorkány megátkozza Kyle-t, egy csúnya, szőrös, karmokkal rendelkező szörnnyé változtatja őt. A fiú külseje olyan visszataszítóvá változik, amilyen gonosz a lelke. Kyle-nak két éve van rá, hogy beleszeressen valakibe, aki viszont szereti őt, és e szerelmet egy csókkal pecsételjék meg. Amint ez bekövetkezik, Kyle visszváltozik, ha viszont nem talál rá az igaz szerelemre, örökre szörny marad.

Kyle személyiségének változását nagyon jól kifejezi az írónő. A fiú átváltozása után rettentően kétségbeesik. Apjához fordul segítségért, aki számos szakemberhez elviszi (plasztikai sebész, természetgyógyász stb.). Az átokban egyikük sem hisz, Kyle apja egy betegségre fogja az egészet. Miután Kyle-on egyik orvos sem tud segíteni, az apa támogatása is alábbhagy, fiát lepasszolja egy tőle távol eső házba. Kyle néha eljátszik a gondolattal, hogy esetleg mégis a boszorkány átkozta meg. Az átok megtörtésével kapcsolatban azon aggodalmaskodik, hogy ő bele tudna-e szeretni valakibe? Később megtudja, hogy korábbi osztálytársai örülnek annak, hogy elment az iskolából. Kyle egy oktatót kér maga mellé (ő Will), aki vak, így nem láthatja Kyle szörnyszerű külsejét. A Willel zajló tanítási órák megváltoztatják Kyle-t. A tanító személyében hősünk kap egy igaz barátot és egy apaszerűséget is. Kyle viszonya Magdával, a házvezetőnővel is javul a fiú viselkedésváltozásának köszönhetően. Megismerjük Kyle érzékeny, romantikus oldalát is.

Kyle, miután a boszorkány megátkozta, kap egy tükröt, aminek a segítségével bárkit megnézhet. Így hősünk figyelemmel követheti Linda sorsát. Linda Kyle egyik iskolatársa volt. A lány igen szomorú körülmények között él. Apja alkoholista, drogdíler, aki már többször eladta lányát. Linda apja egy napon abba a házba tör be, ahol Kyle él. A fiú szörnyszerű külseje megrémíti a férfit, és felajánlja a lányát azért, hogy Kyle ne hívja ki rá a rendőrséget. Így kerül Linda Kyle-hoz. Megismerik, megkedvelik egymást. Kyle beleszeret a lányba, aki néhány hónap múlva aggódni kezd édesapjáért. A tükör segítségével látja, hogy apjának szüksége van rá, ezért hazatér. Kyle utána hónapokig hiába várja Linda visszatérését. Szintén a türkör segítéségével egy napon azt látja, hogy szerelmét bántalmazzák (Lindát ismét eladta az apja). Az őszinte, tiszta szerelem odavezeti Kyle-t a lányhoz, hallják egymás hangját távolról is (akárcsak Jane Eyre és Edward Rochester /Charlotte Bronte - Jane Eyre/). Szerelmük egy csókban beteljesül, Kyle visszaváltozik. Hőseink boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Ez egy igazi romantikus történek, akciós jeleneteket ne várjon tőle senki. Könnyed, szórakozató olvasmány, szívesen olvastam. Jobban tetszett volna, ha egy kicsit hosszabb, sajnáltam, hogy olyan hamar vége. Mint már említettem, nekem a Szépség és a Szörnyeteg az egyik kedvenc mesém, ezért Alex Flinn Beastly-je is nagyon tetszett. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

A könyvből egyébként film is készül, Alex Pettyfer főszereplésével.